2. Milyen is volt az a legendás kosárlabdázó pályafutás? A Pamutban kezdődött, majd a SMAFC következett, aztán egy Textiles kitérő után ismét a SMAFC csapatában pattogtatott. Tagja volt az 1969-ben MNK-győztes, majd bajnoki ezüst- (1969), korábban bronzérmes (1965) legendás egyetemi gárdának.

– Sok nagyszerű edzővel dolgoztam, például Zombori Istvánnal, akit második apámnak tekintek, aztán a Berzsenyiben Tóth Antal tanárral, vele középiskolás döntőig jutottunk – emlékezett a régi időkre. – Folytatnám Krasznai Feri bácsival: kiváló tréner volt. Elmondhatom, hogy akik 1955 és 1974 között megfordultak a soproni kosárlabdában, azokkal együtt szerepeltem. Említhetem a Pamutból Erdész Nándort és Gárdos Gábort, a SMAFC-ból a Balsai testvéreket, Varga Sándort, Orbay Lászlót, a Textilből Palaczki Lászlót, Bendli Jánost, Szlávik Lászlót. Talán én vagyok az egyetlen, aki a megyei bajnokság salakos pályájától eljutott a badalonai többezres csarnokig, ahol KEK-mérkőzést játszottunk.

Azt mondja, az akkori SMAFC-ban a kosárlabda rendkívül élvezetes játék volt. Olyan kreatív játékosok alkották a csapatot, akik között a labda elejtése is szégyennek számított. – Nagyon fájt, hogy nem sikerült bajnokságot nyernünk. Sajnos, a végzett egyetemisták elhagyták a várost – bár dr. Gál János rektor sokat tett a csapatért –, velük talán még jobbak lettünk volna. Többek között említhetem Balsait vagy Kelemen Zolit. Ettől függetlenül 1969-ben a bajnokság feléig mi vezettük a mezőnyt, aztán elveszítettünk egy-két könnyebbnek tartott meccset, és odalett a nagy álom. Sportolói pályafutásom csúcspontja az 1969. szeptember 14-én megnyert Magyar Népköztársasági Kupa. Óriási eredmény volt, mi voltunk az első vidéki csapat, amely elhódította a trófeát. A csapatunkban egy játékos kivételével mindenki egyetemre járt. Szerencsésnek vallom magam, mert olyan barátokkal, sporttársakkal ajándékozott meg a sors, akikre a mai napig nagyon büszke vagyok. Később a gazdasági életben is szerencsésnek mondhattam magam: 1964. augusztus 2-án fiatal mérnökként léptem be az egyik gyár kapuján, és 2004. december 31-én ugyanezen a kapun léptem ki mint a gyár igazgatója.

Bakonyi Gábor nemrégiben múlt 84 éves. Munkássága elismeréseként számos rangos kitüntetés birtokosa.

Tekintse meg kvízünket!