– Elhagyod szülővárosod, és Amerikában, Chicagóban folytatod. Minek köszönhető, hogy ilyen lehetőség adódott?

– Értelemszerűen nagy szerepe van benne a kosárlabdának, de ahhoz, hogy egy ilyen szintű magániskolába kapjak ösztöndíjat, a kiváló tanulmányi eredményeim is elengedhetetlenek voltak. A tavalyi nyári korosztályos Európa-bajnokság után kerestek meg, hogy jó esélyem lenne az USA-ban kosárlabdázni, melyre egyből igent mondtam. Már tizenegy éve űzöm ezt a sportot, rengeteg energiát fektetek bele, és érzem, hogy minden egyes nappal tovább fejlődöm. Szeretném kiemelni két edzőmet is, akiktől a legtöbbet tanulhattam: Pálla Zoltánt és Carlos Vallejót.

– Az Egyesült Államok kosárlabdasportja legendás, évtizedek óta a világ előtt jár. Mit vársz, miben jelenthet majd előrelépést az az időszak, amit Amerikában töltesz?

– Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az amerikai egy teljesen más kosárlabda-kultúra. Nagyon gyors a játék tempója, ami nekem igazán testhezálló. Úgy gondolom, sokkal fizikálisabb is a játék, így várhatóan ezen a területen tudok majd leginkább fejlődni. Új csapattársakkal, új edzőkkel dolgozom majd, akiktől biztos, hogy csapatjátékban nagyon sokat tanulhatok, emellett egyénileg is sokat fejlődhetek.

– Megfogalmazol már most hosszabb távú célokat a kosárlabdában? Ha igen, melyek ezek?

– Egyelőre az idei, illetve az előttem álló évre koncentrálok, hogy a lehető legjobban sikerüljön. Aztán utána meglátjuk, hogyan alakul a folytatás. Ha jól teljesítek a tengeren túlon, valószínűleg lehetőségem lesz egy amerikai egyetemen folytatni a pályafutásomat. Ez pedig nagyon sok új ajtót nyithatna ki előttem a közeli és távolabbi jövőben.

– Nemrég tértél haza a B divíziós Eb-ről. Hogy sikerült a kontinensviadal az U18-as válogatottnak és személy szerint neked?

– Csapatként a 9. helyen zártuk a tornát, viszont megvolt rá az esélyünk, hogy sokkal jobban teljesítsünk. A csoportmeccseken legyőztük a két legerősebb ellenfelünket, azonban elszenvedtünk két hosszabbításos vereséget, melyek miatt lecsúsztunk a negyeddöntőről, vagyis a legjobb nyolc közé jutásról. A teljesítményünkre összességében úgy gondolom, nem lehet panasz. A saját játékommal alapvetően elégedett lehetek annak ellenére, hogy többedmagammal egy évvel fiatalabbként léptem pályára. Persze voltak azért kisebb-nagyobb hullámvölgyek, úgy érzem, tudtam volna még jobb és kiegyensúlyozottabb játékot mutatni.

– Meddig maradsz még a tervek szerint Sopronban, hogy készülsz az utolsó időszakban az amerikai „túrára”?

– Túl sok időm már nem maradt Sopronban, mivel augusztus elején értem csak haza az Eb-ről, Szkopjéból, a hónap közepén pedig már indul a repülőm Chicagóba. Próbáltam minél több időt itthon tölteni a családommal és a barátaimmal. A legfontosabb talán, hogy össze is kellett pakolnom, ami elég nagy kihívás volt… Picit tudtam pihenni is, ami azért volt fontos, mert egész nyáron dolgoztam az Eb-re készülve. Igyekszem minden tekintetben az előttem álló „nagy kalandra” koncentrálni.

Tekintse meg kvízünket!