Sopronban született, Győrben, a szintén soproni születésű Röck Samu tornaiskolájában fedezték fel tehetségét, és Budapesten teljesedett ki pályafutása. Sokszor volt magyar bajnok, világkupagyőztes, nyert Európa-bajnokságot, világbajnokságokon ötször állhatott a dobogó második fokán. 1996-ban az atlantai olimpián – ekkor már Amerikában dolgozott, és egyedül készült fel a versenyre – ezüstérmes lett. Sokak szerint már akkor aranyat ért a gyakorlata, de a pályafutása vége felé járó olasz Yuri Chechit – aki azokban az években mindent megnyert, csak még olimpiai aranyat nem vehetett át – nem előzhette meg, annál is inkább, mert olasz barátja is szinte tökéletes gyakorlatot mutatott be. Az „örök második” Szilas 2000-ben Sydney-ben ért pályafutása csúcsára.

Akkor már a Dunaújváros versenyzőjeként Limperger István volt az edzője: „Szilas olimpiai felkészülése kiválóan sikerült. Számítottam rá, hogy összejön az aranyérem. Tudtam, mennyi munka van mögötte, hogy előtte már hónapokkal készen volt a gyakorlata. Sydneyben csak finomítottunk rajta, ha ez egyáltalán lehetséges volt. A verseny előtt már olyan híre volt, hogy mindenki őt szerette volna látni.”. Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság akkori elnöke írta: „Sydneyben azután a SuperDome hatalmas szurkolótáborát és a televíziós nézők millióit elkápráztatva tökéletes gyakorlatot mutatott be.”. Ekkor már kétséget kizáróan ő volt a gyűrűk ura.

Ennyi siker után azt hihettük volna, hogy vége, lezárja pályafutását, de Szilasnak még hiányzott egy világbajnoki cím, ezért tovább dolgozott azon a szeren, amely a legtöbb erőt emészti fel. 2002-ben Debrecen adott otthont a világbajnokságnak. Az új Főnix csarnokban, hazai közönség és a családja előtt aztán teljesült a nagy álom. Szilas a döntőre már teljesen nyugodtan készült. A finálé előtti nap estéjén e sorok írójának már megjósolta, hogy világbajnok lesz, mert annyira bízott önmagában. „Hatezer ember tombolt a csarnokban, amikor a versenyzők bevonultak a terembe. Szilas másodikként lépett a gyűrűhöz. Amikor Vereckei István feltette a gyűrűre, síri csend lett. Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte gyakorlatát, amelyet biztosan, erőteljesen, szinte hiba nélkül mutatott be.” A többi már ismert… A szurkolók önfeledten ünnepelték. A rövidített Himnuszt tovább énekelték, nem törődve az előírásokkal.

Akkor még nem tudtuk, hogy ez volt Szilas utolsó nagy versenye. Amikor kiderült, hogy a magyar csapat nem jut ki az athéni olimpiára, akkor zárult le véglegesen a pályafutása.

Szilveszter 10 éven át volt a magyar tornasport meghatározó versenyzője. Barcelonától (1992-ben gyűrűn 6. lett, összetettben pedig a 9.) Debrecenig ívelt a karrierje. Többször választották a tornászok legjobbjának, kétszer volt az év sportolója, majd 2009-ben a Magyar Tornasport Halhatatlanja lett.

Akik ismerték, azok tudják, hogy öntörvényű volt, ezért volt számos konfliktusa, de mindig a jobbítás szándéka vezérelte. Az első házassága válságba jutott, de az azóta felnőtté vált és külföldön élő lányával megmaradt szoros kapcsolata. Soprontól sohasem szakadt el, ha külföldről hazaérkezett, az elsők között hívta a nagymamáját. Aztán az élete úgy alakult, hogy végleg Sopronban telepedett le. Itt találta meg a második házasságában – amelyben két kislánya született – az igazi boldogságot, a szerető családot. A nagy vesztesek ők: a felesége és három lánya.

(Az idézetek Horváth Ferenc: Szilas, a gyűrűkirály című könyvéből valók.)

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Olimpiai Bizottság is saját halottjának tekinti ­Csollány Szilveszter olimpiai bajnok tornászt, a magyar sport kiemelkedő alakját.

Gyertyagyújtás

Csollány Szilveszterre gyertyagyújtással is emlékeztek Sopronban. Először a kurucdombi tornacsarnokban gyűltek össze a tornászok, majd a családi házuk előtt rótták le kegyeletüket mindazok, akik fontosnak tartották, hogy így is megemlékezzenek a város olimpiai bajnokáról.

A kiváló sportolótól az ország Budapesten, a Farkasréti temetőben vesz búcsút február 9-én szerdán 11 órakor. Ezt követen szűk családikörben helyezik örök nyugalomba szülővárosában.