Csollány Szilveszter Sopronban született. Igaz, édesanyja és édesapja Győrben éltek, de az édesanyja Sopronban hozta világra. Kisgyermekként sokat volt soproni nagyszüleinél. A város szeretete és második házassága is hozzájárult, hogy itt találjon végleges otthonra. Tornász pályafutása még óvodás korában kezdődött. Gyakran volt ott testvére iskolai edzésén, amelyet Röck Samu, a legendás tornaedző vezetett. Ő fedezte fel, hogy milyen ügyesen mozog Szilas. Innen már egyenes út vezetett a világhírig. 1986-ban került Budapestre, az Újpesti Dózsába, de később volt a Dunaferr versenyzője, majd ismét Budapest következett, a Honvéd. Három olimpián vett részt. Barcelonában 1992-ben már 6. volt gyűrűn, egyéni összetettben pedig kilencedik lett (!). Atlantában 1996-ban a dobogó második fokára állhatott gyűrűn. Sokak szerint már akkor aranyat ért a gyakorlata, de a pályafutása vége felé járó olasz Yuri Chechit – aki azokban az években mindent megnyert, csak még olimpiai aranyat nem vehetett át – nem előzhette meg, annál is inkább, mert olasz barátja is szinte tökéletes gyakorlatot mutatott be. Ennek az atlantai ezüstéremnek az értékét növeli, hogy edző nélkül, munka mellett, Amerikában készült fel a versenyre. A nagy áttörés 4 év múlva, 2000-ben következett be, Sydney-ben.

Kétség sem férhetett hozzá, hogy immár az egész világon ő a legjobb gyűrűn. Akkor már itthon edzett, és Dunaferr versenyzőjeként nyert, Limperger István volt az edzője. Az olimpiai érmek azonban nem előzmény nélküliek, hiszen összesen öt világbajnoki ezüstérmet szerzett, számos világkupa-viadal győztese volt. A hazai mezőnyben szerzett érmeit talán ő sem tudja összeszámolni. Pályafutása azonban nem lett volna teljes, ha világbajnoki cím nélkül vonul vissza. Hogy ez ne így legyen, arra 2002 novemberében nyílt lehetősége, ugyanis Debrecenben rendezték a világbajnokságot az új Főnix Csarnokban, amelyet a verseny előtt egy hónappal adtak át. Ekkor már a Honvéd versenyzője volt. Aki akkor járt Debrecenben, az tanúsíthatja, hogy minden Szilveszterről szólt, aki már hetekkel a világbajnokság előtt a városban tartózkodott – titokban –, hogy nyugodtan készülhessen.

A gyakorlata lényegében ugyanaz volt, mint az olimpián. Korábban Vereckei Istvánnal, aki ebben az időszakban volt az edzője, egy új gyakorlaton is gondolkodtak, vagy legalábbis új elemek beépítésén, de végül nem változtattak, csak újra és újra csiszolták, hogy még tökéletesebb legyen. Az elképzelés bevált, hazai közönség és a családtagjai előtt lett világbajnok. Emellett apróságnak tűnik, hogy Európát is meghódította, hiszen volt bronzérmes, nyert ezüstöt és aranyat is. 2002-ben fejezte be pályafutását, a következő évben visszavonult, mert az már korábban eldőlt, hogy a magyar férfiválogatott nem jut ki az a 2004-es athéni olimpiára

Csollány Szilveszter 10 évig cipelte, ha nem is a hátán, de a karjaiban a magyar tornasportot. Valóban páratlan pályafutás az övé, még akkor is, ha szakmai élete később másképp is alakulhatott volna, de talán még nem késő. Mindenesetre mi, soproniak különösen büszkék lehetünk rá, hiszen ő az egyetlen olimpiai bajnokunk.