Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
„Sosem adjuk fel”
Toman Réka (labdával) szerint motiváló érzés a Sopron Basket – és adott esetben ikertestvére – ellen játszani, de alapvetően nem az ellenfelekre, hanem a saját játékára koncentrál. Fotó: Soproni Téma-archívum

Toman Dóra: Támogatjuk egymást, és ez mindig így marad

„Sosem adjuk fel”

| Rázó László | Sport

Toman Réka ikertestvérével, Dórával ellentétben nem a Sopron Basket, hanem a Darazsak Sportakadémia együttesét erősíti tavaly nyár óta. A 18 éves, 184 centi magas játékos azt mondja: kihívásként élte meg, hogy az akadémia csapatához került.

– Tavaly, amikor szétvált a Darazsak Sportakadémia és a Sopron Basket, te az akadémiai csapatba kerültél. Nem élted meg ezt csalódásként?

– Én kifejezetten kihívásként éltem meg azt, hogy az akadémiai csapat tagja leszek. Hatalmas fejlődési lehetőséget jelentett nekem a Darazsak Sportakadémia, hiszen itt olyan meghatározó szerepet kapok, amire valószínűleg a Sopron Basketnél nem lett volna lehetőség. Nagyon pozitívan fogadtam a döntést, örültem annak, hogy szinte kizárólag fiatal játékosok vesznek majd körül.

– Mennyire volt furcsa, hogy az ikertestvéred – bár Sopronban – már egy másik csapatban szerepel?

– Idén 12 éve, hogy ezt a sportágat űzzük, de sosem voltunk külön csapatban. Nagyon furcsa volt először, hogy egy városban vagyunk, de mégis külön-külön. Ugyanúgy támogatjuk egymást, és ez mindig is így marad, függetlenül attól, hogy épp melyik együttesben szereplünk.

– Milyen volt a Sopron Basket ellen játszani, főleg úgy, hogy testvéred is az ellenfelek között volt? Tudtál valami külön praktikát ellene?

– Nekem kimondottan motiváló érzés volt a Sopron Basket ellen kosárlabdázni. Próbáltam és próbáltunk csapatként is a legtöbbet kihozni belőle. Ez sajnos a szezonnyitó mérkőzésen nem sikerült, viszont az év végi meccsen annál inkább. Nyilván Dórit úgy ismerem, mint a tenyeremet, de nem készültem külön ellene. Nem feltétlenül szerettem volna arra hangsúlyt fektetni, hogy ő a testvérem, én saját magammal és a csapatommal foglalkoztam.

– Hogy érzed, mennyit fejlődtél az elmúlt hónapokban? A felnőtt mezőnyben játszotok, de eddig csak vesztesen hagytátok el a játékteret.

– Igaz, eddig csak vereségeink vannak, de szerintem mindenki nevében bátran nyilatkozhatom, hogy a csapatból nagyon sokan komoly fejlődésen mentünk keresztül. Az edzők, a szakmai stáb segítségével és persze azzal a kemény munkával, amit mi minden nap belefektetünk. Személy szerint én nagyon érzem magamon a változást fizikálisan és mentálisan is: megtanultam, hogyan kell ezekből a meccsekből a pozitívumokat kiszűrni és a következőkre fókuszálni.

– Voltak nagyon szoros mérkőzéseitek is. Meglesz az első győzelem az alapszakasz végéig, hogy érzed?

– Én nagyon hiszek a csapatban, sosem adjuk fel! Mindenki nagyon szeretné az az első győzelmet, és tudom, hogyha továbbra is keményen dolgozunk, elérjük azokat a célokat, amiket kitűztünk év elején.

– Profi kosárlabda-játékos vagy, de emellett még tanulsz is. Hova jársz iskolába, hol tartasz a tanulmányaidban?

– Idén fogok érettségizni az Eötvös-gimnáziumban. Nagyon nehéz összeegyeztetni a profi sportot a tanulmányokkal, de próbálok jól teljesíteni, és igyekszem magamból a maximumot kihozni az iskolapadban és az edzőteremben egyaránt.

Tekintse meg kvízünket!

Kapcsolódó cikkek

Világelitben a magyarok

Világelitben a magyarok

2025. 02. 05. | Munkatársunktól

Eredményesen szerepelt a férfi kézilabda-világbajnokságon a magyar nemzeti együttes, hiszen a legjobb nyolc közé jutott a válogatott. Szenczi Judit, a...