– Eret cseréltek a szívemben az ágyékomon keresztül – kezdte az egykori népszerű hátvéd. – Szerencsére már jól vagyok. Futballmeccsekre most nem járok, de az újságokban figyelemmel kísérem a csapat szereplését. Sajnos, már így kell mondanom, hiszen az NB III-as FC Sopronon kívül jóformán már nincs csapat. Az SVSE, illetve a SFAC csak a megyei másodosztályban játszik, ott is a tabella végén kullog. Bezzeg, a mi időnkben! Tíz klubot is fel tudnék sorolni. Ami hirtelen eszembe jut: Vasút, Textil, Posta, Vasas, Kinizsi, Téglagyár, Sörgyár, AFIT...

Hosszú pályafutása alatt csak soproni csapatokban szerepelt – kivéve, amikor 1968-tól a zalaegerszegi Honvéd Katona SE sorait erősítette.

– Az SVSE-ben kezdtem focizni, tizennégy évesen igazoltak le, onnan végigjártam a ranglétrát, míg eljutottam a felnőttcsapatig, amelyben Mosonmagyaróváron a Mosoni Vasas ellen szerepeltem először.

Innentől kezdve felfelé ívelt a karrierje, ennek egyik fontos állomása volt az 1973/74-es idény: az NB III. északnyugati csoportjában az SVSE szerezte meg a bajnoki címet. A másik csúcspont pedig az volt, amikor az NB II-ben Mathesz Imre edzősége idején az ötödik helyen végeztek az SSE-vel.

– Rengeteg élmény ért a Vasút–Textil derbikkel kapcsolatban – folytatta Drázsnyák István. – Egyszer volt egy 3:3 a Vasút-pályán. Ötezer néző előtt játszottunk. Mindig a foci volt a téma a két klub szurkolói között a korzón. Ott vitatták meg az eseményeket, gyakran ugratták is egymást. A pályán ellenfelek voltunk, de nem voltunk ellenségek, mint ahogyan a két tábor sem volt az. Soproniak vagy Sopron környékiek voltunk mindannyian.

Napjainkban is szívesen gondol erre az időszakra.

– Nagyon elégedett vagyok azzal, amit elértem. Megbecsült játékosa voltam az SVSE-nek, majd az SSE-nek, ahol két és fél évig csapatkapitány is lehettem. Nem voltam sérülékeny, alig-alig hiányoztam bajnoki mérkőzésről. Huszonhárom évig futballoztam, hátvéd létemre csak kétszer állítottak ki. Harminchat évesen az újra megalakult SVSE-ben hagytam abba a nagypályás labdarúgást. Egy évet játszottam még ott Szabó „Szatya” hívására. Az öregfiúk között és a kispályás bajnokságban még folytattam a játékot, csak ötvenhat évesen fejeztem be a focit.

Azóta nézőként követi az eseményeket.

– Bízom benne, hogy mehetek még Sopronban legalább NB II-es meccsekre. Ez a város megérdemelne egy jó csapatot – tette hozzá búcsúzóul.

https://www.facebook.com/scarbantiaue

Tekintse meg kvízünket!