– Gratulálunk a kinevezésedhez! Mi szükséges ahhoz, hogy valaki NB I-es vezetőedző legyen – ráadásul ilyen fiatalon?

– Ezt a vezetőktől kellene megkérdezni. Én elhivatottnak tartom magam, aki rengeteg időt tölt azzal, amit szeret. Nyilván nem megkerülhető összetevő a tehetség vagy az érzék kérdése, de ezt nem nekem kell megítélnem. 41 évesen én vagyok a legfiatalabb vezetőedző a Fizz Liga csapatai között, de tavaly, amikor az NB II-es Kozármislenynél voltam tréner, a másodosztály legfiatalabb vezetőedzője voltam.

– Milyen utat jártál be Soprontól az MTK kispadjáig?

– Több évig dolgoztam a soproni utánpótlásban, majd 2015-ben kerültem Budapestre. Több csapat fiataljaival dolgozhattam együtt, öt évet az MTK-nál, négy évet pedig a Budapest Honvéd kötelékében, de mindkét klubnál voltam szakmai vezető is, illetve utóbbinál a felnőtt csapat vezetőedzője. Tavaly aztán vezetőedzői megbízatást kaptam a Kozármisleny NB II-es felnőtt csapatánál, hála Istennek, mindkét szezonban a kitűzött célok felett teljesítettünk, így idén egy osztállyal feljebb, az NB I-es MTK-nál neveztek ki vezetőedzőnek.

– Az utánpótlásbeli sikereidnek köszönhető, hogy NB II-es, majd idén első osztályú felnőtt csapat irányításával is megbíztak?

– Szerintem a legfontosabb, hogy edzőként mit tudok adni a játékosoknak szakmailag és emberileg. Nyilván a szakma nézi, hogy bajnoki címet, ezüst- vagy bronzérmet is elértem különböző korosztályokban, de ennél sokkal lényegesebbnek tartom, hogy emberileg is a játékosaim mellé álljak. Neveket nem szeretnék külön kiemelni, de jóleső érzés, hogy többek külföldön vagy az NB I-ben futballoznak, illetve bemutatkoztak a felnőtt válogatottban. De ugyanolyan büszke vagyok azokra a srácokra is, akik azóta már a magánéletben találták meg számításaikat, vagy éppen a közös munkából inspirálódva edzőnek álltak.

– Amikor megkaptad a vezetőedzői posztot, miben állapodtatok meg, mi az elvárás a MTK részéről?

– A legfontosabb az, hogy közös értékeket, értékrendet, közös gondolkodást, szokásokat alakítsunk ki a csapattal. A klub filozófiája nagyon közel áll az én szellemiségemhez: ennek fontos része, hogy folyamatosan figyeljük a fiatal tehetségeket, és próbáljuk őket felépíteni, beépíteni az elsőosztályú csapatba. Mindezt természetesen úgy, hogy a csapat eredményes is legyen. Ezzel a szemlélettel, úgy gondolom, hogy értéket teremtünk és adunk a magyar labdarúgásnak.

– Egykori soproni trénerként könnyen beilleszkedtél a budapesti labdarúgóközegbe?

– Büszke vagyok arra, ahol tartok, de ugyanaz az alázatos, vidéki srác vagyok, aki voltam – ezzel remélem, másokat is erre tudok biztatni. Lépcsőzetesen építettem a karrieremet, hiszen amikor Sopronban voltam, arra gondoltam, milyen jó lenne a legjobbnak lenni, akadémián dolgozni. Aztán amikor sikerült, szerettem volna minél feljebb lépni a ranglétrán, utána pedig azt gondoltam, talán hamarosan felnőtt trénerként is bizonyíthatok. Tavalyelőtt ez is sikerült, most pedig az MTK-nál, a legmagasabb osztályban számítanak rám. Szóval jelenleg az álmaimat élem.

Tekintse meg kvízünket!