– Ez a város nagy vonzerőt jelentett abban az időben, hiszen amíg a magyarok többsége öt-, majd háromévente utazhatott Nyugatra, mi évente kétszer–háromszor mentünk Ausztriába – emlékezett hajdanán. – A pályám csúcsát 1985-ben értem el, amikor tizenkilenc–húsz pontos mérkőzésenkénti átlaggal gólkirály lettem az NB I-ben. Életem egyik legfontosabb találkozójának mégis egy TFSE ellenit említek, amikor büntetővel, egy ponttal nyertünk, és ezzel ők estek ki az NB I-ből, nem mi.

Büszkén említette, hogy olyan egyéniségek ellen szerepelhetett, mint Gellér Sándor, Losonczy Árpád, Kamarás György vagy Morgen Frigyes. Megnevezett olyanokat is, akik később nem a palánk alatt váltak híressé, így Bujtor Istvánt, Katona Bélát, Palotás Jánost és Kuncze Gábort, utóbbi egy Pét-Csepel Autó meccsen éppen az ő bal könyökétől szenvedett sérülést az arcán.

A soproni kosárlabda történetének egyik legeredményesebb játékosa volt. Rendkívül ruganyos, erős, jó kezű – így jellemezték őt. Hét alkalommal viselte a válogatott címeres mezét.

– Nagy szívfájdalmam, hogy rosszkor voltam jó játékos – mondta magáról anno. – A nagy generáció előttem kiment, abban az időben még nem lehetett nagy pénzeket keresni ezzel a játékkal, a mai vidéki központú kosárlabda helyett a főváros-centrikusság volt a jellemző. Ez érvényesült a válogatottnál is. Ránky Mátyás szövetségi kapitány gyakran meghívott a keretbe, de vidékiként mérkőzésen ritkán jutottam szóhoz.

Honti „Öcsi” zseniális volt a pályán, a hibákat jobbára azon kívül követte el.

– Sokan azt mondják, túl bohém voltam. Én inkább azt mondom, a magánéletben nem mindig döntöttem helyesen, és ezért nem tudtam kifutni magam. Sírva edzeni, nevetve játszani – ezt az elvet vallottam. A futásnál én nem csaltam le a köröket, ha netán másnapos voltam, inkább nem edzettem.

Sopronból Oroszlányba vitte az útja, majd Ausztriában a Kobersdorfban kosárlabdázott. A játékszenvedélyét sokáig megőrizte, az amatőrök között tagja volt a városi bajnok Gösser Unikumnak.

Váratlanul hagyta itt az árnyékvilágot, 2008. február 9-én hajnalban, életének 52. évében hunyt el. A temetését február 18-án Várpalotán tartották az alsóvárosi temetőben.

Négy gyermeke közül a kosárlabdapályán Honti Kata vitte a legtöbbre, legendává vált Sopronban is.