Kezdetben a régi vasútpályán a teniszezőknek szedett labdát, de jobban vonzotta a foci, amelyben 1947-ig az SVSE színeit viselte. Utána átigazolt, és tizenöt éven át a Pamutipar, az STC, illetve a Soproni Textiles játékosaként hárította az ellenfél csatárainak próbálkozásait.

– Játékosként középhátvéd voltam, az akkori szóhasználattal élve kullancs – emlékezett anno a régi időkre. – Harminckét évesen egy súlyos bokasérülés után hagytam abba a labdarúgást. Futballistaként is fontosnak tartottam, hogy dolgozzak és tanuljak, később ennek hasznát is láttam.

A hajdani Soproni Textilesnél több sikeres korszaknak volt alkotója, részese. Az eredményei önmagukért beszéltek, bajnokcsináló volt a megyei első osztálytól az NB III-ig. Voltak őszi elsők is az NB II. nyugati csoportjában, a tehetősebb klubokkal azonban nem bírták a versenyt.

– A megyei bajnokság megnyerése után, 1962-ben leváltottak az edzői posztról, majd később visszahívtak az első csapathoz. Hasonló helyzet máskor is előfordult a pályafutásom során. Edzők jöttek-mentek a csapatnál, de én mindig kéznél voltam.

A remek eredmények mellett kiváló játékosokat nevelt, közülük többen szép karriert futottak be.

– Tőlünk vitte el a Tatabánya a válogatottá lett Csapó Karcsit, aztán Udvardit, az MTK Turnert, a Dunaújváros Timárt, hogy csak a legnevesebbeket említsem. Negyvenöt évesen orvosi tanácsra befejeztem az edzősködést, utána már hiába hívtak, soha nem mentem vissza – nyilatkozta egykor.

A Sopron Sportjáért díj átvétele után a mester így vélekedett: – Nem az a valódi érdem, ha valaki sok százmillió forintért összevásárolt játékosokból épít csapatot. Az igazi kihívás az, ha saját nevelésű játékosokkal, aprólékos munkával, lépésről lépésre, osztályról osztályra haladunk előre.

A kedvenc soproni tizenegye így festett: Mészáros – Mentes, Hadarits, Horváth G., Csapó, Horváth I A., Timár, Németh II, Cser, Németh M., Pánczél.

Kertész Imre életének 87. évében hunyt el, a temetése 2017. április 26-án volt a soproni Szent Mihály-temetőben.

Tekintse meg kvízünket!