– Hogy került a soproni sífutó nyílt nap Ausztriába?

– Azt hiszem, ha visszatekintünk az idei vagy a megelőző néhány év téli időszakára, egyértelmű a válasz: Sopron térségében szinte teljesen megszűnt a havazás, különösen ritkán esik sportolásra alkalmas mennyiségű, 10–15 centiméter téli csapadék. Van egy 22 kilométeres pályarendszer a Soproni-hegységben, amit karban is tartunk, szépen ki vannak táblázva a pályák, azonban hó nélkül ezt a sportot nem igazán lehet művelni.

– Nyilván adja magát a lehetőség Ausztriában. Hol található a közelben jó minőségű, hóbiztos sífutó pálya?

– Van egy nagyon jól kipróbált pálya, ahová visszajárunk: a stájerországi St. Jacob Joglland Loipe egy komoly sífutó centrum. 120 kilométerre fekszik Soprontól, 1200 méteres magasságban van a pályarendszer, amelyet folyamatosan gondoznak. Érdekesség, hogy ahogy Sopronban, Ausztriában is egyre ritkább a havazás, így a pálya gondozói betárolják a havat. Amikor elég hideg van a hóágyúzáshoz, összegyűjtik a havat és összetömörítik, egyfajta hóhegyet képeznek. Ezt lefedik, majd a következő szezonban ebből a hómennyiségből alakítják ki először a pályákat.

– Hogy zajlott a sífutó nyílt nap?

– Az egyesület az önkormányzat támogatásának köszönhetően rendelkezik olyan forrásokkal, amelyet erre a célra lehet felhasználni. A Deák téri iskola egyik testnevelője szintén sífutó, tagja is az egyesületnek, így adta magát a lehetőség, hogy az intézmény diákjainak meghirdessük a sífutó nyílt napot. Sok gyerek jelentkezett, egy 19 fős buszt teljesen megtöltöttük. A nyílt nap teljes költségét az egyesületünk vállalta, mi fizettük a buszt, a pályabelépőket, és biztosítottuk a felszerelést a gyerekeknek.

– Mit szóltak a diákok a sífutó sporthoz?

– Nagyon élvezték. A sífutás azért nem a legnehezebb sportágak közé tartozik, akinek van egy kis egyensúlyértéke, hamar megtanulja használni az előre kialakított nyomvonalat. Onnantól pedig már csak egy kis erő és kitartás szükséges. Azt láttam a gyerekeken, hogy fantasztikus napjuk volt, délután, amikor indulni kellett haza, alig tudtuk lehozni őket a pályákról. A legbátrabbak a 10 kilométeres sífutó kört is végigcsinálták.

– Népszerűsödik az ilyen nyílt nappal a sífutás?

– Bízunk benne! A gyerekek hazamennek, és biztos, hogy megfűzik a szüleiket, aztán lehet, hogy legközelebb már egész családok kerekednek fel, és próbálják ki a sífutó sportot.

Tekintse meg kvízünket!