– Az utolsó mérkőzésen kizárólag fiatal magyar játékosokkal és egyetlen cserével sikerült nyerni. Minek köszönhető ez a nem mindennapi bravúr?

– Először is köszönöm a klubnak és a kollégáknak ezt a segítséget, hiszen kislányom született nem sokkal a meccs előtt, én pedig otthon maradhattam, nem utaztam Debrecenbe. Vannak ilyen napok, amikor extrán kijön a lépés több játékosnak: gondolok itt Hajdu Péter fantasztikus hármasaira, vagy Meszlényi Robi szervezőmunkájára. Nagyon akartak a srácok, minden nehézség ellenére sem feltartott kézzel mentek ki a pályára Debrecenben, és végül összehozták a bravúrt – én csak gratulálni tudok a teljesítményükhöz.

– Hogyhogy csak hat játékos állt a szakmai stáb rendelkezésére?

– Többen sérüléssel bajlódtak, két légióssal pedig úgy egyeztünk meg, hogy csak a meccs előtti bemelegítésnél dől el, hogy pályára lépnek-e. Patton egy korábbi ütközés miatt fájlalta a térdét, Thompsonnak pedig a bokája ment ki. Végül úgy döntöttünk, hogy nem érdemes emiatt a mérkőzés miatt kockáztatni egy esetleges komolyabb sérülést. Így maradt a fiatal magyar csapat, amely nem is okozott csalódást.

– A debreceni bravúrnak köszönhetően a 7. helyen végzett az SKC. Ez a realitás?

– Viccesen mondhatnám, hogy örök hetedikek vagyunk, hiszen mióta itt dolgozom, mindhárom alkalommal ezt a helyezést szerezte meg az SKC. De viccet félretéve: nagyon sokat kellett tennünk azért, hogy ez a hetedik hely meglegyen. Ahogy várható volt, a „nagyok” dolgába nem tudtunk beleszólni, viszont ebben a nagyon sűrű középmezőnyben sikerült kiharcolni a play offot érő helyezést. Azt mondom, nincs olyan csapat, amelyik ezt jobban megérdemelte volna. Kellett hozzá kis szerencse is, de mi ezért a szerencséért is keményen megdolgoztunk.

– A szezon nagyon jól indult, aztán volt egy mélypont. Mi volt a hektikusság oka?

– Valóban hektikus szezont zártunk. Teljesen más projektbe kezdtünk bele a felkészüléskor, még Gasper Potocnik vezetőedzővel. Egy amerikai és három európai légióssal kezdtünk, mély rotációval, sok tehetséges magyar kosárlabdázóval. A szezon első negyede extrán sikerült, onnantól viszont nagyon szenvedős volt az egész idény, sok volt a változtatás. Egy biztos: a munkát beletették a játékosok mind edzésen, mind pedig a mérkőzéseken. Viszont az eddigi karrierem során példátlan mennyiségű sérüléssel és egyéb problémával kellett szembenéznünk, végül így is sikerült befutnunk a rájátszást érő pozícióba.

– Idén változtak a szabályok, már két magyar játékost folyamatosan pályán kellett tartani, ez mennyire befolyásolta a csapatok szakmai munkáját?

– Nem könnyű ennek a kritériumnak megfelelni. Sok változás volt a játékoskeretekben a szezon előtt, egy kicsit kiszámíthatatlanná vált a munkánk. Ha egy adott poszton játszó magyar játékos megsérült, a szabályok miatt nem feltétlenül lehetett külföldivel pótolni. Emiatt egy-egy sérülés szinte megoldhatatlan rotációs problémákat okozott mind a mérkőzéseken, mind edzéseken. Emiatt úgy gondolom, hogy egy picit csökkent a bajnokság színvonala.

– Mennyire vagy elégedett a csapat hazai játékosaival?

– Az említett szabálymódosítás miatt nagyon sok percet töltöttek a pályán a hazai játékosaink. Ez egy lehetőség volt, és én úgy érzem, éltek is vele. Éles helyzetben láttuk, hogy ki, mennyire terhelhető, biztos vagyok benne, hogy ez a sok játékperc hosszú távon az SKC javára fog válni. 

Tekintse meg kvízünket!