– Emlékszel ilyen jó szezonkezdetre, mióta a felnőttcsapathoz tartozol?

– Egyáltalán nem, sőt, inkább az volt a jellemző az elmúlt szezonokban, hogy gyengébben kezdtünk, és onnan kellett felzárkóznunk. A hatodik idényemet kezdtem az SKC-nál, és nagyon örülök annak, hogy végre nem ragadtunk be a rajtnál, hanem jönnek a győzelmek mindjárt a bajnokság elején.

– Minek köszönhető a bravúros kezdés?

– A legfontosabb, hogy tényleg nagyon jó a csapategység. Fiatal társaság jött össze idén az SKC-nál, sokan vannak hasonló korban, a húszas éveik elején. A szakmai stáb 11 embert rotál, így aki épp pályán van, rendkívül magas intenzitással tud játszani, és ez az eredményekben is visszaköszön.

– Az idei szezontól két magyarnak végig pályán kell lennie, ez mennyiben befolyásolja a bajnokságot, kiegyenlítettebb lett a küzdelem?

– Az SKC-nál eddig is hasonló szisztémát követtünk, bőven kaptak lehetőséget a magyar játékosok. Azt gondolom, hogy a mi csapatunkban nagyjából ugyanilyen magyar játékpercek lennének a szabálymódosítás nélkül is. Persze azt is látjuk, hogy több együttesnél gondot okozott a minőségi magyar játékosok leigazolása, mert nem olyan bő a hazai játékospiac. Összességében jót tesz a bajnokságnak, ha minél több magyar szerepel a legfelsőbb osztályban.

– Mindössze 21 évesen már egy profi első osztályú együttes csapatkapitánya lehetsz. Milyen feladattal jár ez?

– Először is szeretném hangsúlyozni: nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy 21 évesen a Sopron KC csapatkapitánya lehetek. Azt gondolom, hogy az elmúlt években elvégzett munkámmal, hozzáállásommal érdemeltem ki, hogy engem válasszanak, és az is igaz, hogy sokadik szezonomat töltöm Sopronban. Próbálok vezér lenni a pályán és azon kívül is. Fontosnak tartom, hogy példát mutassak edzéseken, emellett részt vegyek a pályán kívüli életünk szervezésében, legyen szó egy közös ebédről vagy egyéb programról, amiben csapatként veszünk részt. Mivel csapatjátékot játszunk, extra fontos, hogy meglegyen az egység az együttes tagjai között. A pályán is úgy jó közösen dolgozni, ha a pályán kívül is csapatot alkotunk.

– Az idei már a hatodik NB I-es szezonod. Hogy érzed, mik az erősségeid, és miben kell még fejlődnöd?

– A fő feladatom és erősségem a játék szervezése, emellett rendre tudom kinti dobásokkal segíteni a csapatot. Fontos, hogy tempót adjak a játéknak, felgyorsítsam a mozgást, hogy még nagyobb iram legyen a támadásainkban. Amiben még többet várok magamtól, hogy agresszívebben támadjam a gyűrűt, többször vállaljak betöréseket, bontsam a védelmet, és ne csak a kinti dobásokra alapozzak. Persze fiatal vagyok még, így rengeteget tudok fejlődni a játék szinte minden elemében.

Tekintse meg kvízünket!