Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Megérte a Matávba igazolni
A feljutás fontos részese volt Tóth Miklós is.

Pezsgőfürdő Sopronban a békéscsabai győzelem után

Megérte a Matávba igazolni

| Papp Győző | Sport

Felejthetetlen napokat élt meg Sopron 2000. május végén, amikor a Matáv SC labdarúgócsapata Róth Antal vezetőedző irányításával kiharcolta az élvonalba jutást (akkoriban a másodosztályt hívták NB I-nek, az élvonalat a PNB jelentette).

A döntő lépés a hajrában Békéscsabán aratott 2–0-s győzelem volt, amelyet pezsgőzéssel ünnepeltek meg a játékosok és a szakmai stáb tagjai.

– Nagyszerű érzés volt a szurkolók fogadtatása, a spontán ünneplés – nyilatkozta akkoriban Klement Tibor ügyvezető igazgató. – Röviden úgy lehetne értékelni az évet: magabiztos ősz után tavasszal kisebb-nagyobb hullámvölgyek jellemezték a csapat játékát. Több kulcsjátékos sérüléssel bajlódott, a költözés sem ment zökkenőmentesen, de ezek nem voltak döntő momentumok. A lényeg, hogy amit a tulajdonosi kör két évvel ezelőtt elhatározott – első lépésként csapatépítés, másodikként feljutás –, azt a szakmai stáb maradéktalanul végrehajtotta.

A feljutás részese volt Tóth Miklós, aki ezt követően is a középpályán nyújtott kiemelkedő teljesítményt.

– A Haladásban futballoztam az első osztályban, onnan csábított Sopronba Klement Tibor 1999 nyarán – emlékezett Tóth Miklós. – Az első meccsemen 5–1-re győztük le a Hajdúszoboszlót, két gólt szereztem. Rajtam kívül több új játékost igazolt a klub, mert az első számú cél volt, hogy a Matáv jusson fel az élvonalba. Ezt a Videoton mögött a második helyen teljesítettük is. Kezdetben a Lövérekben játszottunk, onnan költöztünk át a Káposztás utcába. Nagyon jó döntés volt Sopronba igazolnom, mert kiváló társaságba, remek labdarúgók közé kerültem. Az élvonalban is jól helyt álltunk, tovább tudtunk lépni a kvalifikációs szakaszból, és végül a tizenkét csapatos mezőnyben a kilencedik helyet szereztük meg. 2001 nyaráig maradtam a Matávnál, ezt az időszakot a szép emlékeim között őrzőm. Többek között azért is, mert ekkor született meg második lányom. Szombathelyi játékostársaim is voltak Sopronban, mint Varga Krisztián vagy Horváth Róbert. A csapatunkból kedveltem Takács Lajost, aki sajnos, már nagyon régen meghalt. Szívesen gondolok Szabados Józsira, Borsi Csabára, Somogyi Józsira – velük néha szoktam találkozni, beszélgetni –, Horváth Sándorra, Kulcsár Árpira, a Bausz testvérekre. Bognár Gyurit tartották a legnagyobb tehetségnek, végül nem futott be akkora karriert, mint amit vártak tőle.

Tóth Miklós miután befejezte a játékos-pályafutását, Szombathelyen és Győrben is dolgozott sportvezetőként. Húsz éve Gyenesdiáson él. Napjainkban az Illés Akadémia operatív igazgatója. 

https://www.facebook.com/scarbantiaue

Tekintse meg kvízünket!

Kapcsolódó cikkek