Az egyik legjelentősebb mérföldkő a klub történetében az volt, amikor 1986 nyarán vissza- vagy feljutott az NB I-be, és utána megkezdődött a töretlen fejlődés. A szín még lila-fehér volt, és a csapatot SVSE-ként jegyezték.

A kezdeti botlás után Rákóczi József edző irányításával az NB II-ben elkezdődött a győzelmek sorozata, amelyet időnként NB I-es csapatok elleni, pompás MNK-sikerek is fűszereztek.

Az összeforrt csapat aztán nagyon biztosan vette az akadályokat és jutott be az első osztályba. A sikerekben főszerep jutott a 150-szeres lengyel válogatott Krystyna Zagórskára, aki három világ- és három Európa-bajnokságon vett részt, és az előző év nyarán szerződött az SVSE-hez.

Tudása alapján a szakemberek a magyar mezőny egyik legjobb irányítójának tartották. Akkoriban múlt harmincéves, a játékával kimagaslott a társai közül.

Zagórska meghatározóan eredményes szereplése mellett nem szabad megfeledkezni a társakról sem, akik hozzátették a magukét a célok eléréséhez: Tóth Klára, Magosi Zsuzsa, Brand Andrea, Tóth Ágnes, Kiss Gabriella, Bálint Edit, Véghelyi Gabriella, Bencze Mária, Horváth Eszter, Horváth Andrea és Czirják Judit.

Az új összetételű vezetés élén Bácskai Kornél elnök állt, a szakosztályvezető Szabadváry János, helyettese Hrabovszky László, a technikai vezető pedig Bognár Antal volt.

Huszonnyolc évvel korábban, 1958-ban az elődök egy évig már jártak a legjobbak között, így csaknem három évtized múltán élhették át újra az érdeklődők az élvonalbeli női kosárlabda élményét Sopronban.

Az addig a csapat otthonául szolgáló Rákóczi-csarnokban a szövetség nem engedélyezte az NB I-es mérkőzések lejátszását, így át kellett költözni az amúgy is kényelmesebb egyetemi csarnokba, ahol majd 1993-ban zsúfolt ház előtt az első bajnoki címet ünnepelték a szurkolók az MTK ellen. De ez már egyik másik történet.