– Hány év után hagyod el Sopront?

– 14 évig kosárlabdáztam a városban, még óvodásként kezdtem a játékot, aztán a Tigrisekhez, majd a Sportiskolához kerültem. 16 évesen mutatkoztam be az SKC felnőttcsapatában, az ideivel együtt két és fél felnőtt szezont játszhattam a hazai profi bajnokságban.

– Emellett válogatott is lettél, a kerethirdetéskor pedig kiderült, hogy ismét számít rád a szakmai stáb a nemzeti együttesnél. Mi lesz a program?

– Június 22-én találkozunk Székesfehérváron, az edzéseket követően Belgium ellen játszunk vb-selejtezőt hazai pályán, majd Finnországban is lesz egy mérkőzés, ugyancsak a világbajnoki selejtezőcsoportban. Bízom abban, hogy a szakmai stáb a szűkített keretben is számol majd velem.

– A válogatott mérkőzések után nagy kaland vár rád, hiszen az Amerikai Egyesült Államokban folytatod a pályafutásodat. Pontosan hol kosárlabdázol majd?

– Houstonba megyek, a ­Rice University együtteséhez. Ez a csapat az elég erős amerikai egyetemi rendszerében az 1. divízióba tartozik. Hivatalosan az egyetem tanulója leszek, aki tanulmányai mellett kosárlabdázik. Valójában ez inkább egy félprofi státuszt jelent, hiszen a kosárlabda lesz továbbra is a meghatározó eleme az életemnek, emellett folytatok majd közgazdasági tanulmányokat. A Rice University elég magas szinten jegyzett egyetem, a kosárlabdacsapata pedig a divízióban jelenleg középcsapat. Akár a kosárlabdázást, akár pedig a tanulmányokat nézzük, kijelenthető, hogy nem lesz könnyű dolgom, de várom a kihívásokat!

– Hogy látod, miben tudsz majd fejlődni a kosárlabdázásban?

– A soproni időszakom alatt, az elmúlt 14 évben nagyon jó alapokat kaptam, sok kiváló edzővel dolgozhattam. Fontos az is, hogy az elmúlt két és fél évben már a profi csapatnál, az SKC-nál gyűjtöttem tapasztalatokat, a kosárlabdatudásom taktikailag is nagyon sokat fejlődött, elsajátítottam a hazai legmagasabb szintű bajnokságban jellemző fizikalitást. Az USA-ban kicsit másfajta kosárlabdát játszanak, híresek az egyéni játékosfejlesztésről. Nagyon fontos kint is a fizikalitás, illetve a dobáskészség fejlesztése. Biztos vagyok abban, hogy sok újdonságot fogok tanulni, fejlődik majd a játékom.

– Meddig maradsz az USA-ban, és mit gondolsz, visszatérsz még Sopronba?

– Remélem, minden jól alakul, hogy meddig maradok a tengerentúlon, jelenleg még nem tudom. Sopron eddig az otthonom volt, az a város, ahová a barátaim, a családom tartozik, és amelyben NB I. A csoportos kosárlabdázó lehettem. Szívesen visszatérnék Sopronba meghatározó játékosként, de egyelőre nem tudom, mit hoz a jövő…

Tekintse meg kvízünket!