– Nagyon kellett a győzelem a Szeged ellen?
– A Szeged elleni meccs előtti két összecsapásunk hihetetlenül izgalmas volt, mindkét találkozón ott voltunk a győzelem kapujában, de nem tudtunk belépni. Ez a Szeged ellen sikerült, és bizony, a playoff-céljaink eléréséhez is szükségünk volt a bajnoki pontokra. Az említett két szoros vereség motiváló hatással volt a csapatra és rám is, ennek is betudható, hogy ilyen szinten kijött a lépés a Szeged ellen.
– Két légiós, Thompson és Nelson is visszatért a keretbe. Ennyit számít az ő jelenlétük?
– Fontos, hogy a pályán legyenek, és hozzátegyék a magukét, de nem ilyen egyszerűen látom a történetet. Amíg a két külföldi kosarasunk és Takács Kristóf nélkül készültünk, és játszottuk a meccseket, az az időszak rendkívül összekovácsolta a csapatot. Megérezték a srácok, hogy milyen felfogásban kell kosarazni: nagyon fontos a fizikális, agresszív védekezés, be kell ütni a faltokat. Támadásban pedig egyszerű, de kombinatív játékot várok, azt kell csinálni, amit edzéseken begyakorlunk. Ha jól járatjuk a labdát, sikeres támadásaink lesznek, sok pontot szerzünk. Nelson és Thompson valóban visszatért sérüléséből, de nem ezen múlt a Szeged elleni siker, nem mondhatnám, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Sőt, inkább úgy láttam, hogy az első félidőben nem jó felfogásban játszottak, meg kellett értetnem velük, hogy ugyanolyan szellemiséggel kosarazzanak, mint a többiek.
– Az alapszakasz utolsó meccsén korábbi csapatod, a Budapest Honvéd otthonában szerepel az SKC, mivel készültök erre a találkozóra?
– Számomra különleges visszatérni a Honvédhoz, vezetőedzőként most először játszom majd a csapatommal a Ludovika Arénában. Jó emlékeim vannak azokból az időkből, jóban vagyok a kollégákkal, szerettem honvédos lenni, de ez most egyáltalán nem számít, kemény harc lesz a mérkőzésen. A Honvéd jó csapat, nem véletlenül van biztos rájátszást érő pozícióban, és jutott be a kupában a négy közé. Évről évre fejlődik, jobb játékosokat igazol, egyre komolyabb büdzsével tud dolgozni. Ettől függetlenül mi győzelmi szándékkal utazunk Budapestre. Az alapszakasz utolsó mérkőzései nagy meccsek, itt már akkora a tét, hogy a találkozóknak külön lélektana van, inkább a rájátszásra, egyfajta bajnoki döntőre hasonlít a légkör. Egyben kell lenni az együttesnek, csapatként játszani, ha pedig mindenkinek a szíve a helyén lesz, győzelemmel térhetünk haza a fővárosból.
