(1.) Városunk kevés korszakos egyéniséget adott a magyar labdarúgásnak, az egyikük mindenképpen dr. Dietz Károly. Sopronban született 1885. július 21-én, gyermek volt, amikor a család a fővárosba költözött, az iskoláit már ott kezdte el. Emlékezete szerint a gimnáziumban több sportágat űzött: futott, rövid ideig úszott, birkózott. Futballozni a grundokon kezdett, majd már szervezett keretek között a Budapesti Athletikai Klub (BAK) ifi csapatában játszott. A Seemann, Fitt, Dietz, Spitz, Pick csatársor tengelyében szerepelt. Később a MAC-ban és a MAFC-ban is pályára lépett néhány találkozón.

Amikor 24 éves korában kinevezték rendőrgyakornoknak, felhagyott az aktív játékkal. Arról nincsenek adatok, hogy ezt követően valaha is dolgozott volna edzőként. A budapesti tudományegyetemen végzett jogot, valószínűsíthető, hogy rendőrségi és ügyvédi munkájának köszönhetően kapott szerepet az MLSZ-ben, a harmincas években a szövetség egyik alelnökeként tevékenykedett, s négy évig a testület fegyelmi bizottságát vezette.

Dr. Dietz Károly később – úgy hírlett – kijárta magának a szövetségi kapitányi posztot, kinevezésekor a Sporthírlap kiemelte az egykori rendőrkapitány rendkívüli tekintélyét. Korabeli források szerint a futballisták nem mertek vele tegeződni, félték, mint „élet-halál, sőt pénzbüntetések urát”.

A válogatott élén 1934. október 7-én mutatkozott be. A magyar csapat a Hungária úton Ausztriát fogadta, és a sógorok elleni csatát 3–1-re megnyerte. Dietz a meccs után a Nemzeti Sportban többek között így nyilatkozott: „A mi játékosainkban nagyobb volt a lelkesedés és a győzni akarás. A mutatott játék alapján megérdemelten győztünk.”. (Folytatjuk)

Tekintse meg kvízünket!