A dorogi siker utáni ünneplést hamar félretették a Győrfi fiúk, ugyanis a mindent eldöntő két mérkőzés következett a rutinos I. osztályú Diósgyőr ellen. A soproniak terve az volt, hogy az első, idegenbeli találkozón olyan eredményt érjenek el, hogy legyen esély a visszavágóra. A borsodi kirándulás jól sikerült, 1–0-s vereséggel tértek haza Balatonék, s elérhető közelségbe került az NB I. A soproni labdarúgás történetének legemlékezetesebb napja volt 1993. június 30. Ezen a délutánon úgy játszottak Deákék, amire még álmukban sem gondoltak a soproni szurkolók. Zsúfolt nézőtér, 9000 néző előtt az SLC-s fiúk olyan focival rukkoltak ki, amiről csak felső fokon lehet beszélni. A Borsos, Chiratcu, Deák, Ördög, Majoros támadósor őrületbe hajtotta a diósgyőrieket. Az EMDSZ SLC 5–0-ás kiütéses vereséget mért volt NB I-es ellenfelére. A gólokat Deák (3), Chiratcu (2) szerezte. Harttmann játékvezető hármas sípszavát követően a többezres tömeg a pályára özönlött, szinte meztelenre vetkőztette a kedvenceket, akik soproni focitörténelmet írtak. A leghűségesebb város együttese és a három sikerkovács: Laczó István elnök, Győrfi László vezetőedző, Horváth László (Garas) pályaedző – Kállai L., Milchramm P., Babos G., Árpási Cs., Balaton V., Borsos I., Chiratcu P., Deák G., Gombás K., Horváth B., Horváth P., Katona S., Korsós A., Kovács G., Kovács T., Majoros Z., Mentes A., Udvardi T., Varsányi P., Nagy J., Ördög J., Supka A.

Azon a szép nyári napon a gyerektől a felnőttig, fiataltól öregig egységben ünnepelt a város. Szólt a „Hűség városa, szép volt fiúk, Győrfi a király”.

Rövid pihenőt követően kezdődött az NB I-es bajnokság. Az első bajnoki mérkőzésre az Újpest ellen 9000 néző váltott jegyet. A rajt és Borsos István első NB I-es gólja is történelmi pillanat volt. A második találatot Deák Gábor szerezte, és a hazaiak 2–0-s győzelemmel rajtoltak az élvonalban.

A jó kezdést követően az együttes ősszel még a 10. helyen tanyázott, de a tavasz már kevésbé volt sikeres. Az EMDSZ SLC-nek osztályozót kellett játszania az NB I-ben maradásért a Hatvan együttesével. Az első találkozón Sopronban 11000 néző előtt 2–0-ra győzött az SLC, a visszavágón a hatvaniak diadalmaskodtak 2–0-ra. Tizenegyes rúgások döntöttek, a végeredmény 4–2 lett, a Sopron javára, így megmaradt az NB I-es tagság.

Az 1994–95-ös szezonban már elpártolt a szerencse, sok volt a sérült, a csapat utolsó helyen végzett a bajnokságban és kiesett. Zárómérkőzését az élvonalban Zalaegerszegen játszotta.

A sors érdekessége, hogy az NB I-ből búcsúzó együttesből Babos Gábor, Korsós Attila magyar válogatott labdarúgó lett. Németh Zoltán, Csiszár Ákos, Ördög József, Kucselata János továbbra is NB I-es egyesületekben folytatta labdarúgó pályafutását. 

Felhasznált forrásaink: Múltidéző sorozatunk végéhez értünk. Ezúton köszönjük Oláh Jenő, Drázsnyák István, Bakonyi Gábor, Szupper Róbert, a Scheidl család, Ferling József, Vessző József, Horváth Zoltán, Kuslics Balázs, Tremmel Teofil, Papp Győző, Mozsolits Jenő sportbarátaink segítő támogatását. Felhasznált irodalmak: Kisalföld, Soproni Hírek, Mező László: Soproni Focikrónika, Sport ’94 Sopron, Papp Győző: Bajnoki címektől a kupasikerekig, Soproni Hírlap, Népsport. A Soproni Football Atlétikai Club kiadványa – az anyagot összeállították: Erdélyi Géza, Mayer Árpád, Pálhegyi Jenő, Scheiner Jenő, Sipos Lajos, Tóth Antalné, Weisz Ferenc, Zambó Mátyás. Internetes portálok: www.magyarfootball.hu, www.mlsz.hu, www.kisalfold.hu, www.wikipedia.hu