– Játékos–edző vagy a Soproni Tigriseknél az NB II-ben, mennyit tudsz vállalni a pályán?

– Immár harmadik éve játékos–edző a státuszom, de sajnos jó ideje inkább csak trénerkedem. Gyerekkoromtól napi szinten edzettem, meccseket játszottam, felnőttként sok éven keresztül 30–40 perceket töltöttem a pályán, sajnos mostanra utolértek az ebből fakadó problémák is, jelenleg éppen a térdem akadályoz. Ettől függetlenül mindenképp szeretnék még mérkőzéseket játszani. Leginkább azért, mert szeretem a játékot, és hiányzik a mérkőzésekkel járó adrenalintöltet, az edzések utáni fáradtság.

– Melyik volt a legszebb időszaka a játékos pályafutásodnak?

– Gyermekkorom óta része az életemnek a kosárlabda, apukám révén nagy hagyományai vannak ennek a sportnak a családban. Három alkalommal nyertem NB I. B-csoportos bajnokságot, és kétszer az egyetemi bajnoki címet is megszereztük. Szép emlékek fűznek a Zoran Kmézic-féle SKC-hoz, sokat tanulhattam Sterbenz László vezetése alatt is, de a legemlékezetesebb időszak a Vetési Imre bácsi-féle SMAFC volt. 2009-ben amatőrként megnyertük az NB I. B csoportot. A Sopronban keringő, Imre bácsival kapcsolatos legendák nagy részét személyesen élhettem át, amiért nagyon hálás vagyok a sorsnak. Ha most látná, hogy edzőként funkcionálok, valami olyasmit mondana viccesen: „Atyaúristen, hova jutott ez a világ...!”.

– Milyen terveid vannak edzőként?

– Élvezem a feladatokat, amiket a Tigriseknél jelenleg végezhetek. Egyrészt ott van az NB II., másrészt pedig, ha időm engedi, egyéni képzéseket tartok az utánpótlás korú gyerekeknek. Összetett mozdulatsorokat gyakorlunk, és próbálom a gyerekeknek minden kikockázott mozdulatelemet a lehető legérthetőbben elmagyarázni. Előny, hogy ezeket be is tudom mutatni, úgyhogy alap, hogy én is begyakoroljam a cseleket. Ez egy fontos munka a mai kosárlabdában, ami, tetszik vagy nem, egyre jobban az egyéni megoldások felé terelődött el.

– Hogy ünneplitek a karácsonyt?

– Szabadidőmet a családdal töltöm, az egyik kislányom három-, a másik hatéves. Egyre elevenebbek, egyre mozgékonyabbak, talán a kosárlabdát is kipróbálják, hiszen minden adott a városban hozzá, de nem erőltetem, lényeg, hogy megszokják, hogy a mozgás, a sport szerves része az életüknek. Feleségem óvónő, és a karácsonyt nagyon várjuk, óriási családi mozidélutánokra készülünk a szünet alatt.