A bordó–szürke Távközlési SE remekelt, már hetekkel a bajnokság vége előtt eldőlt, hogy a mezőny kiemelkedően legjobb együtteseként megszerzi a bajnoki címet. A Horváth György edző vezette alakulat a tavaszi évadban veretlen volt, a másik esélyes, Lébény ellen például– 1000 néző előtt – 7–0-ra nyert.

A soproniak az őszi negyedik forduló után foglalták el helyüket a megyei tabella élén, és az utolsó játéknapig nem is adták át senkinek ezt a pozíciót. Tavasszal rátettek még egy lapáttal, a hárompontos előnyük tizenegyre nőtt a bajnokság végére. Remek teljesítményükre jellemző, hogy mindössze három lőtt góllal maradtak el a bűvös száz találattól.

Az utolsó fordulóban a fertőszentmiklósi mérkőzés előtt virággal köszöntötték a bajnokcsapat tagjait. Halász 86. percben értékesített büntetőjével a soproniak 1–1-re „hozták” a meccset, így mindössze egy vereséggel fölényesen lettek aranyérmesek.

A dicsérendő teljesítményt kellően méltányolta a bázisszerv vezetése: családostul egyhetes vonyarcvashegyi nyaralás volt a társaság jutalma a távközlési vállalat üdülőjében. Ott is tartották meg a bajnoki vándordíj és az érmek átadását. Bodnár Lászlótól, a bázisszerv igazgatójától pedig pénzjutalmat vehettek át a játékosok és a vezetők. A rutinosabbak mellett Borsi Csaba, a tizenhét éves kapus volt a legfiatalabb „törzstag” Horváth György együttesében.

Az év nyarán Szentgotthárdon rendezték meg a közép-európai amatőr kupát, amelyen a Soproni Távközlési SE a helyi csapat 2–1-es legyőzésével harmadik lett.

Két évvel később a klub felvette a Matáv nevet, és meg sem állt a további NB I-es sikerekig, aminek a csúcsa a 2005-ös Magyar Kupa-győzelem és az európai kupaszereplés volt.