– Második éve játszol Sopronban, mik a benyomásaid a klubról, a városról, hogy érzed magad Sopronban?

– Idén nem játszottam a WNBA-ben, ezért izgatottan vártam, hogy visszatérhessek ide, és megkezdhessem az új szezont. Ez az első olyan alkalom, hogy egy szezon után visszatértem egy csapathoz, szóval jó érzés volt ismerős helyre jönni egy olyan közegbe, ahol biztonságban érzem magam. Egy kicsit már megismertem a várost, természetesen ismerem a stábot, tudom, hogy mennek itt a dolgok, jó érzés volt, hogy nem kellett megint mindent elölről kezdeni.

– Az USA mellett játszottál több európai országban, milyennek látod a magyar bajnokságot?

– Érdekes. Jó látni, hogy több külföldi jön ide, különösen ebben a szezonban, ezzel pedig emelkedik a bajnokság nívója. Követtem a magyar válogatott szereplését, és ott is láttam a fejlődést, egyre jobb játékosok alkotják a keretet, és szerintem ez annak köszönhető, hogy a bajnokság is fejlődik.

– Az Egyesült Államokban születtél, de francia válogatottként értél el nagy sikereket: olimpiai bronzérmet és Eb-ezüstöt. Az USA vagy Franciaország áll közelebb a szívedhez?

– Ez nehéz kérdés! Az Államokban nőttem fel, de francia édesanyával úgy, hogy mindkét nyelvet beszéltem. Mivel már alig vagyok az Államokban, most egy kicsit közelebb érzem magam Franciaországhoz, egyszerűen azért, mert már nem az USA-ban élek. Éppen ezért Franciaországban veszek most egy házat. Azonban ha nyáron visszatérek az Államokba, lehet, ott fogom ismét otthon érezni magam.

– Mennyire vagy elégedett az idei szezonnal az Euroligában és a bajnokságban?

– Természetesen vannak olyan dolgok, amelyekkel annyira nem vagyunk elégedettek, de összességében azt hiszem, hogy értékelni kell, amit csinálunk, mert egyáltalán nincs könnyű dolgunk. Néha úgy érzem, hogy nem látják, milyen nehéz elérni ezt a szintet a kosárlabdában. Talán amikor kosarazunk, kívülről úgy tűnhet, hogy könnyű, de egyáltalán nem az. Nem könnyű ebben az Euroliga-mezőnyben játszani, és főképp a mi csoportunkban, majd utána visszatérni, és a bajnokságra koncentrálni, ahol szintén jó csapatok ellen lépünk pályára. Ráadásul ott van a nyomás, hogy minden meccset megnyerjünk, és ez egyáltalán nem könnyű, szóval én nagyon büszke vagyok a csapatra!

– Mi a legfontosabb különbség a WNBA és az Euroliga között?

– A WNBA a kosárlabda legmagasabb szintje. A játékstílus más az Euroligában, ahol nagyon nagy a verseny. Úgy gondolom, hogy az Euroligában vannak a világ legjobb játékosai, de ennek ellenére nem kérdés, hogy a WNBA nehezebb.

– Ha nem kosarazol, mivel töltöd a szabadidődet?

– Itt van velem a macskám, aki minden állomáshelyemre elkísér. Általában csak vele lógok, sorozatokat nézek, mert általában olyan fáradt vagyok az edzések és a meccsek miatt, hogy rengeteg időt töltök kikapcsolódással.