Volt, hogy együtt tanultuk a földrajzleckét, mert – tudtuk – Zsóka néni másnap felelteti földrajzból. Imi a foci szeretetét otthonról hozta. Édesapja, János bácsi kiváló focista volt, később pedig remek edzővé vált. Az akkori játszótársak közül többen írták be a nevüket a soproni labdarúgás nagykönyvébe: Németh Dönci, Németh József (csak névrokonok), Kovács Miki, s persze Imi, a testvéreivel, Robival és Lacival együtt. Egy korosztály voltunk, s a labda kötött össze bennünket. Nem számított, hogy a salakos nagypályán kergettük a labdát vagy a töredezett aszfalton. A jobbak lábteniszben is profik voltak.

Imi életét összekötötte a soproni focival: amikor „kiöregedett” az aktív fociból, játékvezető lett, majd különböző feladatokat látott el a különböző egyesületeknél, a tudását és tapasztalatát pedig átadta a fiataloknak.

Halálával kiszakadt egy darab a soproni sport történetéből, de ő megmarad mindannyiunk emlékezetében, amíg gurul a labda…

Tekintse meg kvízünket!