Igazi csapatként a pályán
2026. 04. 08. | MunkatársunktólMegtört a jég a Sopron KC-nál: Baksa Szabolcs együttese szoros vereségek után magabiztosan győzte le a Szeged csapatát. Az SKC így nagyon közel került...
Szabó József Nagycenkről 14 éves korában került Sopronba, pályafutását a mezítlábas bajnokságban kezdte az SVSE színeiben. Onnan a megyei első osztályba, a Selyemiparba igazolt, ahol három évig futballozott. 1950-ben ismét a Vasúthoz igazolt. Sorkatonaként az ország másik felébe került, 1952-ben Szegedre vonult be. Először a SZEAC játékosa lett, majd az NB II-ben, a Kecskeméti Honvédban futballozott. A szíve azonban visszahúzta Sopronba, az SVSE első csapatához érkezett vissza.
Közös szál volt a pályafutásában, hogy a selyemgyárban és az SVSE-ben is Kalocsay Ernő volt az edzője, akit a labdarúgóberkekben inkább Kummer Ernőként vagy Pluci bácsiként tiszteltek. A Vasútnál egy olyan csatársorban játszott, amelyik felülmúlhatatlannak tűnt Sopronban: Vámos Lajos, Rajnai János, Ferling József, Kiss Alajos és Szabó József alkotta. A krónika úgy tartja, ördöngös balszélső volt, villámgyors cseleivel rendre megszédítette őrzőit, számtalan gólt értek el beadásaiból.
„Szatya” húsz évet töltött a pályán játékosként, amikor 1965-ben abbahagyta az aktív labdarúgást, az edzői pályára lépett. Szakvezetője volt több soproni csapatnak (SVSE, SSE, Vasas), valamint a Fertőszentmiklósnak és a Kapuvárnak. Hat éven át a városi labdarúgó-szövetség elnöke, ottani munkájában is tisztelet és szeretet övezte. Munkahelyén, a GYSEV-nél harminc évig irányította a tömegsportbizottság munkáját.
Jelentős szerepet játszott az SVSE nagypályás öregfiúkcsapat megalakításában és működtetésében. A hosszú évtizedek alatt több száz barátságos mérkőzést játszott a lila–fehér gárda. Hétfő délutánonként a tornateremben játszottak, de idősebb korában már térdprotézise miatt nem futballozhatott. Jó közösség alakult ki, a játék végén egyik társuk mindig megvendégelte a társaságot, félévente pedig valamelyik vendéglátóegységben elevenítették fel a régi meccseket.
Nagyszerű életútja elismeréseként Sopron Sportjáért díjjal tüntették ki 2004-ben.
Életének 80. évében hunyt el, 2012. augusztus 10-én búcsúztak tőle a Szent Mihály-temetőben, az NB II-es SVSE–Csákvár meccs előtt pedig egyperces megemlékezést tartottak a tiszteletére.
