Szombathelyen született, ott ismerkedett meg a labdarúgással. A Haladásból bevonult katonának a Bp. Honvédhoz, majd onnan a veszprémi Bakony Vegyészbe vezetett az útja. A gólerős támadóra felfigyelt a Videoton, a fehérvári klubnál mutatkozott be az NB I-ben. Mindössze egy évet töltött a Vidinél, amikor átigazolta a ZTE, itt töltötte a leghosszabb időt, utána egy-egy évet játszott még Keszthelyen és a Haladásban.

Az NB II-es Soproni SE-be 1982-ben szerződött. Négy évig szerepelt kék-fehérben, majd utána edzőként és masszőrként dolgozott a csapatnál, miközben a negyed­osztályú Ternitzben rúgta a labdát.

1989. június 10-én történt a tragédia, szívinfarktus okozta a halálát.

„A csapat bajnokságot nyert, Bogáti lett az osztály gólkirálya. Két hete szívpanaszokkal kezelték, azt a tanácsot kapta az orvosoktól, hogy egy időre felejtse el a focit, de nem tudott ellenállni az ünneplés várható örömeinek. Ott volt a kezdőcsapatban, és hiába melegített az utódja, néhány perc után Attila magasba emelkedő, cserét kérő keze megmaradt örök mementónak a szemtanúk számára” – írták róla a korabeli megemlékezésben.

Sopronban is kedvelték, éppen ezért sokan siratták azokban a napokban.

„Sportoló halála, pályán, mérkőzés közben? Megdöbbentő. Különösen hihetetlen, ha a játékos egész életére a humor, a vidámság, a kudarcok után is a megújulás akarata volt a jellemző. (..) Nem volt soha vándormadár, noha több klubban, közöttük NB I-es csapatoknál adta bizonyságát a futball iránti alázatának. Harcos felfogásával, rúgótechnikájával, gólra törő játékával hívta fel magára újra és újra a csatárt keresők figyelmét. Sopronba 1982-ben került, négy évig volt erőssége a csapatnak, majd még egy fél szezonra sikerrel tért vissza, kisegíteni a bajban lévő gárdát. Gyúróként, legutóbb pedig pályaedzőként szolgálta klubját, megtalálta helyét és biztonságát a városban, a vezetők – milyen ritka a mai sportéletben! – góljai nélkül is igényt tartottak jelenlétére. Mert Attilánál jobb kapcsot keresve sem találtak volna az irányítás és a végrehajtás, azaz a játékosok közé. Mind a két oldalon hallgattak rá, gazdag tapasztalatai és éleslátása nyomán súlya volt szavainak.”

Bogáti Attilát a Soproni SE saját halottjának tekintette, 1989. június 23-án kísérték utolsó útjára a Szent Mihály-temetőben.

Tekintse meg kvízünket!