– Egyházasfalun születtem, tizenöt évesen ott kezdtem futballozni a legalacsonyabb bajnoki osztályban. Egy játékvezető figyelt fel rám, ő ajánlott be a Soproni Textilhez – emlékezett a kezdetekre egy róla szóló cikkben. – Megfeleltem a próbajátékon, és nyártól tagja lettem annak a csapatnak, amely egy év múlva, sajnos, kiesett az NB III-ból. Kertész Imre edző vezetésével hosszabb megyei szereplés után meneteltünk előre, egészen az NB II. félszezonbeli első helyéig. Tavasszal Müncz játékvezető hatékony közreműködésével kikaptunk a Kaposvártól, és utána visszaestünk a bajnokságban. A játékosügynökök akkoriban elsősorban Csapó Karcsira voltak kíváncsiak, nekem a faltörőkosszerű csatárjátékommal sikerült magamra felhívni a figyelmet. Nagyon megörültem, amikor 1974 nyarán leigazolt a Dunaújvárosi Kohász.

Dunaújvárosban szorgalmasan tréningezett, az újdonsült társak ezért strébernek tartották, de ő nem hátrált meg. Így tagja lehetett az NB I-be két évvel később feljutott együttesnek.

– Amikor Novák Dezső vette át a csapatot, nekem nehéz időszak következett. Sokszor kicikizett, mert nem ittam velük, azt mondta, nem vagyok közösségi ember. A súlyos sérülések korszaka egy szolnoki húsvéttal kezdődött számomra: a stopli leszakította a combizmom egy részét, a pályáról egyenesen a műtőasztalra vittek. Nem sokkal később, ’78 szeptemberében az ETO-stadion gyepszőnyegét felújították, és a Dózsa pályán játszottunk. Otthon esett az eső, Győrben viszont kopogott a pálya a szárazságtól, így hosszú stoplijainkkal csak botorkáltunk a füvön. Ennek volt köszönhető, hogy a kemény talajon kicsavarodott a lábam. Az édesapám és a nagybátyám tíz méterre álltak tőlem, amikor fetrengtem a gyepen. Fél évvel később megoperáltak, de óriási balszerencsémre elgennyesedett a sebem. Már-már úgy volt, levágják a lábam, ám egy gyógyszerész ismerősöm segítségével a csodával határos módon sikerült talpra állnom. Következett egy gyopárosfürdői alapozás, ahol rosszul lettem futás közben – de így is lefutottam a Cooper-tesztet – a hosszú mandulagyulladás következtében kialakult szívritmuszavar viszont csaknem az életembe került. Talán a Guinness rekordok könyvébe is bekerülhetnék azzal, hogy a kapus kivételével minden poszton szerepeltem az NB I-ben. Hátvédként Fazekasra és Váradyra emlékszem a legszívesebben, jól ment ellenük a játék, nem tudtak gólt lőni mellettem – nosztalgiázott anno Tímár Dezső.

A Dunaferrnél dolgozott, és miután 48 évesen szögre akasztotta a futballcsukát Dunaföldváron, az ottani ificsapat trénere lett. Edzősködött a Dunaferr utánpótlásánál is.

Tímár Dezső 1949. július 24-én született és 2017. április 3-án Dunaújvárosban hunyt el.

https://www.facebook.com/scarbantiaue

Tekintse meg kvízünket!