Pályafutásáról mindenki, mindent tud. Az 1986-os világbajnokságra úgy utazott ki a válogatott, hogy itthon fantasztikus játékkal győzte le a brazilokat, 3–0-ra. Az már más kérdés, hogy az a brazil válogatott azért nem volt az igazi, a mexikói világbajnokságon „csak” a negyeddöntőig jutott, de a brazilokat megverni, ráadásul olyan korszerű játékelemekkel, mint például a sokérintéses labdajáratás, a passzsávok felismerése (lásd Détári labdáit) vagy az ellenfél játékosainak csapdába zárása, korszakos újítás volt, amiket számos csapat átvett. Mezey György volt az a szövetségi kapitány, aki előbb Mészöly Gézával, majd önállóan is kivezette válogatottunkat világbajnokságra 1978 után. 1986 óta eltelt közel negyven esztendő, de megismételni azt a menetelést azóta sem sikerült. (Az már más kérdés, hogy a vb-n a szovjetektől elszenvedett katasztrofális vereség ugyanolyan mély sebeket okozott, mint az 1954-es vb-döntő elvesztése. Az az igazság, hogy igazából még egyiket sem sikerült feldolgozni.)

Mezey Györgyöt szakmai pályafutása a legnagyobb magyar edzők közé emeli. Csak olyan nagyságokkal lehet együtt említeni, mint dr. Dietz Károly (az 1938-as világbajnokságon ezüstérmet nyert válogatott szövetségi kapitánya), Guttmann Béla (a Benficával kétszer is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját), Sebes Gusztáv vagy Baróti Lajos. Negyven éve várunk tehát egy újabb világbajnoki részvételre, amire papíron még esélyesek is lehetünk, de addig hosszú még az út, s ne legyenek túlzott elvárásaink, annak ellenére, hogy a 2026-os világbajnokságon már 48 csapat vehet részt! Némi túlzással, amelyik csapat játékosai kétszer egymás után jól passzolnak, máris ott lehetnek a világbajnokságon…

Tény, nálunk már az is bravúrnak számított, hogy az elmúlt években egymás után háromszor is kijutottunk az Európa-bajnokságra, amelyeken sajnos, nem írtuk be magunkat a magyar labdarúgás aranykönyvébe.

Ahhoz, hogy egy válogatott nemzetközi szinten sikeres és elismert legyen, nagyon sok tényező együttállása szükséges. Legalább 4–5 kiemelkedő képességű játékos, olyanok, akik a világ legjobb bajnokságaiban is játszhatnának, de a többieknek is átlag felett kell teljesíteniük. Egy kiváló szakmai stáb, olyan, amelyiknek van víziója a fociról, amelyik képes ennek megfelelően a legjobb taktikai repertoárt kidolgozni a rendelkezésre álló játékosokra szabva. Ezek persze csak az alapok, még ezer dolognak kell összejönnie.

Hogy most így van-e? Nem tudom, de azt igen, hogy Mezeynek összejött. Ő nem csupán egy edző volt, távlatokban gondolkodott, s kidolgozott egy játékrendszert, amit a játékosai meg is valósítottak. Könnyű volt neki – mondhatnánk utólag –, mert olyan játékosai voltak, mint Détári, Garaba, Esterházy, Kiprich, Hannich, Burcsa vagy Kovács Kálmán.

Mezey György így vált az évek során Mezeyből „a Mezeyvé”. Biztos vagyok benne, hogy ő örülne a legjobban, ha kijutna válogatottunk a következő világbajnokságra, s akkor odafentről szorítana kései utódainak.

Tekintse meg kvízünket!