Szerelme a zongora
2024. 04. 10. | Madarász RékaA IV. Zongoramesék Nemzetközi Zongoraversenyen 2. korcsoportban kiemelt arany minősítést és Zongoramesék csillaga díjat vehetett át Tauber Ármin. A...
Nagy közönségsikert aratott az elmúlt hetekben bemutatott Szia, Életem! című új magyar film, amelynek rendezője a soproni kötődésű művész, Rohonyi Gábor.
A vígjáték története dióhéjban: a főszereplő ötvenes, kiégett sztáríró életében feltűnik soha nem látott, óvodáskorú gyereke. A főhős és kisfia hirtelen jött, kényszerű együttléte számos vidám, ugyanakkor szívszorító fordulatot tartogat. Rohonyi Gáborral a soproni közönségtalálkozó után beszélgettünk.
– A soproni bemutatóra számos egykori barát, berzsenyis osztálytárs érkezett. A gimnazista évek után elkerült a városból: mennyire lepte meg a nagy érdeklődés?
– Nagyon jó érzés volt, nem számítottam rá, hiszen hosszú ideje már nem ebben a városban élek, csak a szüleimet jövök időnként meglátogatni. Jólesett a régen látott ismerősökkel beszélgetni, megtapasztalni, hogy kíváncsiak rám, és a visszajelzéseik alapján: szeretik a filmet.
– A soproni találkozón az is kiderült, hogy a filmkészítés nagyon korán „megfertőzte”.
– Már nyolcadikos koromban belekóstoltunk a filmezésbe Szatmári Péter barátommal, aki azóta elismert operatőrré vált, egyébként a Szia, Életem!-et is együtt csináltuk. Amatőr filmekkel kísérleteztünk, és bár akkor még hazánkban nem létezett a videoklip műfaja, mi mégis egész estés koncertfilmet készítettünk a soproni Radír zenekarnak. A mentorunk dr. Kárpáti György volt, aki a város híres amatőr filmese, tőle tanultuk meg az alapokat. Kísérletezéseink közben alakult úgy, hogy egyre inkább Péter kezelte a kamerát, én pedig a többi dologgal foglalkoztam. Valahogy innen vezetett az út a rendezőségig.
– Ezek szerint a szülei szabadon hagyták a szárnypróbálgatásait. Fiából, Barnabásból színész lett.
– Igen, így volt, és számomra is fontos, hogy a fiam szabadon élhesse meg a benne rejlő ambíciókat, álmokat. Egy rokonszakmát választott, amiben úgy látom, kiteljesedhet. Ugyanakkor semmilyen formában nem segítettem ezen a pályán, amit elért, azt a saját erejéből érte el.
– Egy apa–fia kapcsolat alakulását mutatja be az új film, számtalan nézőpontból megközelítve. Ebben a történetben mi inspirálta leginkább?
– A legnagyobb kihívás az volt számomra a film készítése során, hogy mind filmben, mind a forgatáson létrejöjjön egy kötődő, egymásra hangolt kapcsolat a főszereplő apa, akit Thuróczy Szabolcs játszik és a fiát alakító Pásztor-Várady Mór között. E nélkül a film nem működött volna. Szerencsére sikerült olyan körülményeket teremtenünk, hogy ők ketten tökéletesen tudtak egymásra figyelni. A másik nagy kihívás, hogy egy hétéves gyermekszereplővel dolgoztunk akár napi 8–10 órán keresztül, ami érzelmileg és fizikailag is nagyon megterhelő. Hosszú és alapos felkészülés előzte meg a forgatást, és ennek köszönhetően Mór szinte játéknak, izgalmas kalandnak fogta fel ezt a kemény munkát. Várakozáson felül alakítja Samu szerepét, nem véletlen, hogy a bemutatókon teljesen odavolt érte minden helyszínen a közönség.
A IV. Zongoramesék Nemzetközi Zongoraversenyen 2. korcsoportban kiemelt arany minősítést és Zongoramesék csillaga díjat vehetett át Tauber Ármin. A...
– A kormány nemcsak úgy osztogatja a támogatásokat, meg kell értük dolgozni. A Soproni Szakképzési Centrum eredményei alapján méltán érdemelte ki a tá...