Schiberna Andrással már találkozhattak olvasóink újságunkban, két évvel ezelőtt ugyanis – szintén a pályázat miatt – már beszélgettünk vele (Osztály ihlette novella, Soproni Téma, 2024. június 12.). A fiút azóta felvették a Berzsenyi Líceumba, és nemcsak az irodalmi pályázaton, hanem egy iskolai szavalóversenyen is megosztott első helyezést érdemelt ki. Idei novellájában Lajka bőrébe bújva, rendkívül meghatóan osztotta meg a kutya életének utolsó eseményeit.

– Ősz elején jött velem szembe Lajka kutya szomorú története, ami annyira megérintett, hogy ki kellett írnom magamból az érzéseimet – mesélte választékosan Andris. – A szomorúságból másfél oldalas novella született, amit két pályázata is be akartam adni, de kicsúsztam a határidőből, így végül is az Így írok én…-re küldtem be kicsit átírt változatban. Lajkát 1957-ben lőtték ki az űrbe alig egy hónap felkészülési idő után, majd hét órával később hőgutában meghalt. A szovjetekre egyébként jellemző volt ez a hanyagság, az asztronautákkal azért valamivel jobban bántak.

András viszonylag sokat olvas, a HVG-t heti rendszerességgel, az Egy ropi naplóját pedig most angol nyelven. A tanárai közül kiemelte Supka-Kovácsné Holzhofer Tündét, aki amellett, hogy nagyon jó magyarórákat tart, versenyekre is felkészíti, és a novellája kijavításában is segített neki. A fiú a szabadidejében legszívesebben fotózik, főleg repülőgépeket és családi eseményeket. Nemrég vettek egy új fényképezőgépet, amit az édesapjával közösen használnak.

– A legutóbbi beszélgetésünk óta módosult a pályaválasztási tervem, ugyanis leszálltam a valóság talajára, és már ügyvéd szeretnék lenni – tette hozzá a kisdiák. – Hogy miért éppen ügyvéd? Szeretek érvelni, utálom az igazságtalanságot, ami ellen fel is szólalok, és örülnék, ha erre fontosabb ügyekben is módom adódna. Nem vagyok megmondó ember, de mindenről van véleményem.

Tekintse meg kvízünket!