Alig kezdődött el az idei tanév, az óvodákban már lassan a következő elsős nemzedék beiskolázása a feladat. A leggyakoribb eset, ha az óvónő és a szülő egyetért és a gyermek következő szeptemberben mehet suliba. A másik lehetőség, ha szintén együtt gondolkozik a pedagógus és az anya–apa, de úgy döntenek, még nem érett a lurkó az iskolás létre. A harmadik eset, amikor a szülő nem ért egyet az óvónő javaslatával, ekkor kérelmezik az iskolaérettségi vizsgálatot – tudtuk meg Sarang Re­náta gyógypedagógustól. 

– A legnagyobb probléma, hogy nagy a szakadék az óvoda és az iskola között, de ezzel kapcsolatban elindult egy szakmai párbeszéd, segítve a gyerekek iskolakezdésének időszakát – nyomatékosítja Sarang Renáta. – Az óvónők ugyan vezetnek iskolára felkészítő játékos foglalkozásokat, de a gyerekeknek nem kötelező ezeken részt venniük. Vagyis nagy a gyerek szabadsága, nem úgy, mint az iskolában, ahol a napi 4–5 órát, plusz a napközit is végig kell ülnie és dolgoznia. Egy elsős gyereknek minimum 20 percet tudnia kell koncentrálni – de sajnos, ez sem megy minden hatévesnek. Pedig a tanító nénik gyakran iktatnak játékos–mozgásos foglalkozásokat a tanórák menetébe, amelyek segítik a lazítást, azt követően pedig az összpontosítást.

A másik nagy elmaradást a szociális készségek terén tapasztalják a pedagógusok: nem önállóak a gyerekek, „babás” a mozgásuk, nem tudnak orrot fújni, cipőt kötni. Ezeknek a készségeknek a kialakítása nem kizárólag az óvoda feladata, a legjobb, ha a szülő együttműködik az óvónőkkel, és következetes szabályrendszer és napirend alakul ki a gyerekek életében.

Az iskolában oly sok gondot okozó problémák – mint a diszlexia, diszgráfia, magatartás- és figyelemzavar – előjelei már óvodás korban felismerhetőek. Ha a kisgyermek nem tud odafigyelni a mesére, ha egész nap pörög, de igazán semmi nem köti le, nem tud elmélyülten játszani sem, ha nem akar leülni az asztali foglalkozásokra, nem szeret rajzolni, festeni, ha elmaradott a mozgása. Fontos, hogy ha a szülő eltérést vagy lemaradást észlel gyermeke mozgásában, képességeiben, beszédében, játékhelyzetekben, szabálykövetés és figyelem terén esetleges viselkedési, magatartási problémák merülnek fel, jelezze az óvónőnél, védőnőnél, érdemes ennek utánajárni, nehogy később bukkanjon felszínre valamilyen komolyabb, akár a tanulást gátló probléma formájában.

– Noha azt tapasztaljuk, hogy Sopronban is egyre nő a tanulási és magatartási nehézséggel küzdő gyermekek száma, szerencsére többségében nagyon közreműködő szülőkkel találkozunk – hangsúlyozza Sarang Renáta.

– Követik a fejlesztőfoglalkozások anyagát, gyakorolnak otthon is a gyerekekkel, hatékonyan dolgoznak együtt nemcsak velünk, de a tanító nénikkel is. Az iskolai fejlesztő foglalkozásokra kerülő gyerekeknél az a legnagyobb gond, hogy elsősorban a lelküket, az önbizalmukat kell helyre tenni, hiszen rengeteg kudarc érte őket a tanulás terén. Igyekszünk sikerélményt adni nekik, olyan játékos feladatokat találni, amelyeket örömmel, felszabadultabban oldanak meg.