Amikor néhány évvel ezelőtt Nórit az „Így írok én” című irodalmi pályázat novella kategóriájának nyerteseként bemutattuk, már akkor sejtettük, hogy a kedves és közvetlen kislányról még hallani fogunk. Nóri azóta már a Soproni Széchenyi István Gimnázium 11.b (nyelvi) osztályába jár, és idén mind angol nyelvből, mind pedig magyar nyelvtanból bekerült az OKTV 2. fordulójába. Az eredményt izgatottan várja. 

– Tagadhatatlan előnyömnek tartom, hogy gyerekkorom óta nagy tapasztalatra tettem szert a versenyzésben – mesélte a fiatal lány. – Az angolt ugyan még csak öt éve tanulom, de a hétköznapokban is folyamatosan alkalmazom: rengeteg angol szöveget olvasok, és blogoló felületeken csevegek filmekről, sorozatokról. Néha kicsit úgy érzem, mintha angol nyelvterületen élnék, annak ellenére, hogy egy napot sem töltöttem anyanyelvi környezetben.

Nóri egyébként is igyekszik minden szabad percét kihasználni: röplabdázik, novellákat ír, kedvenc hobbija pedig a rajzolás, különösen az emberábrázolás.

– Tízéves koromban még mesefilmfigurákat rajzolgattam. Élveztem, hogy egy üres vásznat bármivel kitölthetek – folytatta a diáklány. – Azt szokták mondani, hogy egy kép többet mond száz szónál. Én is azért érzem magam otthonosan a vizuális világban, mert a képek értelmezése kevésbé kötött, mint a szövegeké, az meg még külön téma lehetne, hogy ki mit lát beléjük.

Nóri a sok humán elfoglaltsága ellenére biológia fakultációra jár. Hogy mi lesz, ha nagy lesz, az még a jövő zenéje – azért is próbálja ki magát ilyen sok területen, mert keresi az útját.