Nicolas Seher magyar édesanyjával, szlovén–osztrák édesapjával és két fiatalabb testvérével Klagenfurtban él. Nyelvtanulás céljából érkezett egy tanévre Sopronba. Gimnáziumi osztályába annyira jól beilleszkedett, hogy alig-alig akart visszatérni szülővárosába. 

– Korábban nem voltam túl szociális, az osztálytársaim sem nagyon kedveltek, mivel a tanárok kis kedvence voltam – mesélte Niko. – A Széchenyi osztályközösségében sikerült kinyílnom. Rengeteget segített ebben az osztályfőnököm, Kovácsné Bella Irén. Remek ötlet volt, hogy a tavalyi év végi osztálykiránduláson már a 10.d tagjaként vettem részt, így szeptemberben ismerős arcok fogadtak a tanteremben.

Nikóval édesanyja kezdetben csak magyarul beszélt, majd – hogy szót értsen a csoporttársaival – a szlovén–német nyelvű oviban „kénytelen” volt a németet is elsajátítani. A céltudatos fiú egy szlovén gimi nyelvi tagozatán németül, szlovénül, angolul és olaszul tanult, a japán nyelvvel pedig autodidakta módon ismerkedett meg. Hogy tovább bővítse a repertoárt, emellett, hogy a nyelvtannal és az írással se legyenek nehézségei, úgy döntött, egy évet Magyarországon tölt. Anyukája és nagymamája támogatták a tervet – a fiú hol az egyiküknél, hol a másikuknál lakott. Délutáni elfoglaltságként Niko az atlétikacsapatba és énekkarra járt.

– Nagyon nehéz a távozás, hiányozni fognak az új barátaim és a tanáraim – fejezte be Niko. – Apukám egyik feltétele azonban az volt, hogy Ausztriában érettségizzek, és tegyem le a nyelvvizsgákat. Utána már én döntök a sorsomról. Magyarországon szeretnék élni, és angol–testnevelés szakos tanárként dolgozni.