Kónya Mátéval már többször is találkozhattak újságunk hasábjain. A Zöld Kezek egyesület egykori elnöke és a Széchenyi-ösztöndíj egyik idei nyertese (Kreatív víziók határokon át, Soproni Téma, 2026. január 14.) ezúttal teljesen új oldaláról mutatkozott be: első saját könyve születésének körülményeiről mesélt.

– Sokszor megfogalmazódik bennem, hogy ki is vagyok én – kezdte Kónya Máté. – Egyformán érdekel a gazdasági–szervezeti világ és a társadalmi–tudományos kérdések, a kettő között pedig az irodalom képez hidat. Szeretnék olyasmit megfogalmazni, amit átéltem. Nem generációs szócső akarok lenni, hanem őszintén leírni, amit érzek. Mivel a XXI. században a valóság rendkívül groteszk, úgy gondolom, nem lehet realistán megfogalmazni, ami körülöttünk zajlik. A kötetem rövid és sűrű: a kávéházi novellákat ristretto versek követik, melyek mindannak az esszenciáját tartalmazzák, amit a novella kifejt.

Az egy kávé mellett elolvasható novellák egy-egy abszurd történetet mesélnek el, melyek nem saját tapasztalaton alapulnak, hanem a groteszkség szimbólumai. Van köztük olyan, amelyben két kollégista beszélget, egy másiknak a főszereplője egy kiégett francia értelmiségi, a harmadik kábítószer-túladagolásról szól. Visszatérő motívum a magány, a szabadságkeresés és az élet értelmének kutatása. Olyan hősökkel találkozhatunk, akik szabadok akarnak lenni, de folyamatosan függnek valamitől: a vágyaiktól, másoktól vagy egyszerűen önmaguktól.

Máté írásait május 18-án mutatta be a Hungarian Scruton Hub egyik kávézójában, és ő is akkor vehette a kezébe először a kötetet. Hogy hogyan jutott el idáig? – Korábban már írtam két kötetet is, de szembe kellett néznem a saját korlátaimmal, ezért eldobtam őket. Ezután jelentkeztem a Scruton pályázatára, és 2025 ősze óta járok az íróakadémiájukra. Karády Anna írónő lett a mentorom, akitől főleg fegyelmet és arányérzéket tanulok. 

Tekintse meg kvízünket!