Talán Haász Janka lepődött meg a leginkább, amikor meghallotta a nevét az irodalmi pályázat díjátadóján, ugyanis egyáltalán nem számított arra, hogy bármilyen helyezést is elér.

– Még a Gárdonyi-iskolában voltam nyolcadikos, amikor az osztályfőnököm, Kiss Andrea megkérdezte, írt-e valaki verset a pályázatra – mesélte. – Én korábban már írogattam, egy kész versem is született, aminek a mondanivalója éppen illett a megadott „Vágyaimnak sólyomszárnya támadt” címhez. Egyébként az ihlette a költeményemet, hogy anyukám gyerekkoromtól kezdve mindig azt mondogatta, hogy a mostnak kell élni. Igyekszem ezt a jótanácsot követni, és ennek a szellemében örökítettem meg egy alkonyati pillanatot, ami tulajdonképpen bármelyik másik pillanat is lehetett volna.

Janka még csak most kezdte a kilencediket az Eötvös-iskolában, de már nagyon határozott elképzelései vannak a jövőjéről.

– Azért választottam ezt a gimnáziumot, mert ide jártam felvételi előkészítőre, és nagyon megtetszett a közösség, a tanárok – folytatta. – Eddig remekül megy a tanulás. A jövőmön már sokat gondolkodtam. Az lenne a legjobb, ha váltogathatnám a lakóhelyeimet tengerbiológusként. Eleinte az USA-t céloztam meg, de Anglia mégiscsak közelebb van.

A vidám lány csak a beszélgetésünk végén említette meg, hogy van egy ikertestvére, aki ráadásul még az osztálytársa is, Barnabás. Janka szerint ők ketten a testvérével szinte mindenben különböznek. Az ifjú hölgy a szabadidejében rengeteget olvas: ha irodalomról van szó, mindenevő. Sokat fényképez, legszívesebben természetfotókat készít. Emellett szeret énekelni is, a soproni Fidelissima Vegyeskar tagja. Meghatározó szerepet játszik az életében a sport is: egy éve egy izraeli önvédelmi sportot űz, a krav magát.