Lili háromszor indult az Így írok én... elnevezésű irodalmi pályázaton, kétszer ért el második helyezést, harmadszor pedig két kategóriában is ő lett a győztes. Mivel életkora miatt már nem nevezhetett a 10–14 éveseknek meghirdetett pályázatra, kapva kapott a Macskakő által felkínált lehetőségen. Tavalyi történetével – amelynek a „Családom a történelemben (Dédanyám meséje)” címet adta – megnyerte a kiírást. 

– Apai dédnagyapám mesélte el édesanyámnak azokat a körülményeket, amelyek egyetlen lánytestvére, Margitka elveszítéséhez vezettek – tudtuk meg Lilitől. – Idén a családom anyai ágán kutakodtam. A másik dédnagymamám tragikusan véget ért szerelmének történetét vetettem papírra, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a befejezés egy következő írásom témája legyen.

A fiatal lány hosszas utánajárás eredményeképpen az események történelmi hátterét is részletesen bemutatja. Elmondta, évek óta vezet „gondolatfüzetet”, amelyben azokat az ötleteit jegyzi fel, amelyeket érdemesnek talál a későbbi felhasználásra. Lili azért jelentkezett gimnáziumba, mert konkrét terve még nincs a jövőjére vonatkozóan. Az irodalmon kívül a pszichológia is érdekli: foglalkoztatja, hogyan képesek az emberek az őket ért traumákat, gyermekkori sérelmeket feldolgozni.

– A pszichológiai témájú könyveken kívül szívesen olvasok versesköteteket is – folytatta az érett gondolkodású ifjú hölgy. – Az egyik kedvenc költőm József Attila. Megragad az az érzékenység, amellyel a világot szemlélte, gondolataiban, soraiban sokszor magamra ismerek.

Lili számára a valódi kikapcsolódást a lovaglás jelenti. Amikor felül a lóra, elönti a szabadság érzése, megszabadul a mindennapi gondoktól, át tudja élni a pillanatot a maga teljes valóságában.