Dominek Imre Mártonnak nagyapja és édesanyja is harmonikázott. Sokáig keresték, hogy kinek lenne kedve, tehetsége a családi hagyományt folytatni, mígnem a legfiatalabb, negyedik gyermek személyében méltó utódra nem találtak.

– Anyukámtól kaptam kedvet a hangszerhez, amikor otthon gyakorolgatott – mesélte a 14 éves fiú. – Nyolcévesen még csak simogattam a harmonikát, aztán egy évvel később kaptam egy kisebb hangszert. A nagypapám tanítgatott: német nemzetiségi népdalokat játszottunk hallás után.

Kilencévesen kezdett el Marci a soproni zeneiskolába járni, ahol – harmonikatanár híján – a klarinétot választotta. Amikor a Hunyadi AMI megkezdte működését, tanárt is talált magának az eltökélt fiatalember: Migovics Zoltánt.

– Átálltam a billentyűsről a gombos harmonikára, ami jelentősen megkönnyíti a gyakorlást – tette hozzá a fiú. – Az első darab, amit így megtanultam, Schubert Pisztráng ötöse volt, és két hónap múlva már elő is adtam az első fellépésemen, a Szent Margit-templomban. A tanárom szerint én is taníthatnék később, ezért is választottam a VasVilla mechatronikai osztályát. Már gyerekkoromban is imádtam bütykölni. Ha kaptam egy ajándékot, a dobozának legalább annyira örültem, mint ami benne volt, mert mindig alkottam belőle valamit. Kezdetben asztalosnak készültem, de féltem az ujjaimat, és úgy gondolom, a tanítás és a szerelés jól megfér egymás mellett. Ha pedig meggondolom magam, 10. után még átmehetek autószerelőnek.

Tekintse meg kvízünket!