A túl sok bejutó információt nem tudja feldolgozni a hosszú távú memóriánk. Az úgynevezett negatív feladathálózat segít abban, hogy a beérkezett problémákra, érzésekre megtaláljuk a megoldást. Az ötletek pedig akkor születnek meg, amikor az agyunk pihen, egy erdei séta, zuhanyzás közben. A túl sok mobilhasználattal nem adunk pihenőidőt az agyunknak. Az okostelefon emellett túl sok illúzióval „bombáz” bennünket. A Maslow szükségletpiramis által felrajzolt igényeink közül mindenre képes választ adni: az ételrendeléssel kielégíti fiziológiás vágyainkat, ha veszélyben érezzük magunkat, biztonságot ad, ha felhívunk egy barátot vagy akár a rendőrséget, vagy a posztjainkra érkező lájkokkal, a Chat GPT-től kapott korrekt válaszokkal, figyelemmel növeljük – látszólag – az önbecsülésünket is.

Az okostelefon túl sok élvezettel is szolgál, dopaminfüggőséget okoz, éppúgy, mint a nikotin, a koffein, a videójáték, vagy éppen a kokain, vagy az amfetamin. Ha túl sok élvezettel „pakoljuk” tele magunkat, egyre csökken a dopamin alapszint, amely fáradtságot, motiválatlanságot hoz magával. Aztán hiába a még több kávé, több cigi, játékfüggés – a kiégésre jobb esetben azzal válaszolunk, hogy váltunk: munkahelyet, életmódot, környezetet.

Felnőttként mindezekre a problémákra többé-kevésbé tudatosan válaszolunk, de mi a helyzet a gyerekekkel? Mire is van szükségük az egészséges lelki fejlődéshez? Kötetlen, strukturálatlan szabad játékra. Arra, hogy maguk alkossanak szabályokat, rajtuk legyen a felelősség azok betartásában, azokba ne avatkozzon a szülő. Az elmúlt 30 évben radikálisan lecsökkent az együtt töltött, társas idejük, pedig a szociális készségeket, viselkedésformákat a gyerekek egymástól tanulják, nem a mobiljuktól. Megjelentek a „helikopterszülők”, akik minden nehézségből kirántják gyermeküket, minden negatív érzéstől meg akarják őket kímélni. A szándék nemes, de a következmény egyértelműen káros: a pszichés rendszerünknek szüksége van a negatív stresszre, a kudarcra, hogy kialakuljanak a megküzdési formák, az egészséges önértékelés.

Sajnos, a technológiai eszközök használatában nincsenek közös normák. A mikor érdemes mobilt adni a gyerek kezébe? kérdésre a pszichológus válasza egyértelmű: 12–14 éves korig érdemes lenne várni vele. Nem a tiltás a cél, hanem a tudatos felkészítés. Ha túl hamar túl nagy hozzáférést kap egy gyermek, a szülőnek pedig se ideje, se kedve, esetleg tudása a kontrollhoz, nem fog kialakulni a megfelelő, tudatos használat.

Tekintse meg kvízünket!