Miután az Eötvös-gimnáziumban leérettségizett, Tóth Melinda a Pesti Magyar Színiakadémián elvégzett egy évet, aztán úgy döntött, nem folytatja a színészi pályát.

– Elgondolkodtam rajta, hogy mit is szerettem a legjobban a színházban és a színjátszásban – mesélte lapunknak. – Bármilyen szentimentálisan is hangzik, az volt a legmeghatározóbb számomra, amikor a Valahol Európában című darabban Éva dalát elénekeltem, és láttam, hogy a közönség több tagjának a szeméből is könnycseppek gördültek le, és mélyet sóhajtottak – vagyis a dalom által feldolgoztak valamit. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy segítő szakmát szeretnék választani. Először úgy terveztem, hogy drámapedagógus leszek.

Melinda beiratkozott a Széchenyi István Egyetem pedagógiai karának szociálpedagógus szakára, ahol rájött, hogy gyerekekkel tud a legjobban együtt dolgozni. A pandémia alatt elvégzett egy online drámapedagógus képzést, aztán lediplomázott, és egy évig más területen dolgozott. Ezután eldöntötte, hogy végre belekezd abba, amivel foglalkozni szeretne.

– Tavaly szeptemberben helyezkedtem el a Soproni Szociális Intézmény Gyermekek Átmeneti Otthonában, ahol már kamatoztathatom is a tudásomat. Ráadásul olyan környezetben, ahol a gyerekek többsége traumatizált – folytatta. – Közben új szenvedélyem is lett: a túrázás, melyhez megfelelő társakat találtam két mudi kutya személyében. A tenyésztőjüktől sokat tanultam az anyatermészetről, melynek hatására egy aranykalászosgazda-tanfolyamot is elvégeztem. Két fő célom, hogy a gyerekeket megismertessem a körülöttük lévő világgal, és támogassam őket abban, hogy képesek legyenek a problémáik megoldására. Szeptemberben kezdek egy erdei szenzomotoros tréninget, amely vegyíti a két területet, ami iránt elkötelezett vagyok: a gyermekek fejlesztését és a természetszeretetet.

Hogy Melinda idáig eljutott, abban a színjátszásnak óriási szerepe volt, hiszen a abból a készletből gazdálkodik, amit színészként felvett.