A családi hagyományok indították el Szendi Dorinát az építészet irányába: édesapjának építőipari vállalkozása van. A Nyúlon élő, de Pannonhalmáról származó lány az ­Eötvös-szakgimnázium SNI-s osztályában érettségizett. Igaz Csilla rajztanár volt az osztályfőnöke, aki hamar felfedezte tanítványa tehetségét, felkarolta, és versenyeken indította.  

– A diszlexia némileg gátolt a tanulásban, de a Jóisten egyik kezével ad, a másikkal elvesz – meséli mosolyogva Dorina. – 12.-ben a tanulás mellett tudatosan készültem a felvételire: Halácsi Katalinhoz jártam előkészítőre. A portfólióm és a munkáim alapján felvettek a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének építőművész szakára, ami tulajdonképpen az építészet és a művészet eggyé válása.

Az energikus lány az egyetem mellett saját vállalkozásukban dolgozik. Nyáron az Ybl Miklós Építéstudományi Kar épületfelmérő táborában, majd a Pannonhalma Campus 2. Nemzetközi Művésztelep Szabadiskolában vett részt, az ott született munkából pedig Győrben rendeztek kiállítást. Az idei tanév a győri építészhéttel kezdődött, amit az Innowood faépítészeti alkotótábor követett. Az AMI-s csapat az intenzív egy hét során moduláris konténerépületet tervezett – önmagából kiforgatható üvegrésszel. A tervvel elnyerték a közönségdíjat, a végleges prezentálás a közelmúltban volt a Ligneumban.

Az ifjú hölgy utoljára a Széchenyi István Egyetem egyik projektjének keretében alkotott a csapatával „megérkezés” témában. Dorinának még rengeteg tanulásra és sokrétű tapasztalatokra van szüksége az építészhivatáshoz. Fontosnak tartja, hogy olyan tanárokat válasszon, akiktől elsajátíthatja a szakmához szükséges tudást. Úgy gondolja, ha az ember azzal foglalkozhat, amiben ki tud teljesedni, és azért küzd, amit eltervezett, igazán boldog ember válhat belőle.