Emlékezetes nap volt Csanád számára 2019. február 13. A szüleivel fél óra késéssel érkezett meg a Valahol Európában castingjára, és megvárta, míg sorra kerül a nyolcvan egynéhány jelölt után. Végül is megérte, mivel ő kapta meg Csóró szerepét.

– A kiírás szerint egy verset és egy dalt kellett volna előadnom, viszont a végére már egy dallal is megelégedett a bizottság – mesélte a vidám fiú. – Alapítótagja vagyok a Kalimba Gospel nevű gyermekkórusnak, viszont színészi tapasztalataim addig még egyáltalán nem voltak. A próbák alatt mindig rettenetesen elfáradtunk, ennek ellenére minden percet élveztem. A legnagyobb élmény a „darabtemetés” volt a barlangszínházban.

A fiú ezután egy tantermi drámában, A muter meg a dzsinnekben alakította a főszereplő, Kiss Andris képzeletbeli barátját, Sárkány Dragonicsot. Ez azért volt emlékezetes, mert egy kilencéves gyerek fantáziájában bármi megtörténhet, úgyhogy Csanád bátran mókázhatott a diákok előtt – Soprontól Győrig. Volt még egy kevésbé kreatív szerepe is A víg özvegy második felvonásában, ahol három percen át néma csendben kellett ülnie. Addig is, amíg nem adódik lehetősége ismét színpadra állni, Csanád új hobbi után nézett: egy egyhetes táborban kedvet kapott a fotózáshoz. Mivel a humoros fiatalember még csak nyolcadikos, félve kérdeztük a jövőjéről, ő azonban határozott elképzelésekkel rendelkezik.

– A fotózás azért köt le, mert nagy öröm meglátni a világban a szépet – folytatta Csanád. – A színészet varázsa pedig abban rejlik, hogy ötszáz ember tapsol, miközben az ember meghajol a fényben. Az is érdekelt mindig, hogy mi történik a kulisszák mögött: mit csinál az ügyelő, a súgó, a hang- és a fénytechnikus. Szívem szerint mindenképp valamilyen színházhoz kapcsolódó hivatást választanék.

Zárásképpen pedig Csanád fontosnak tartotta magáról elmondani: nem jó tanuló.