A valétálás kifejezés a latin „Valete!” (Éljetek boldogul!) szóból ered, maga a szokás pedig még Selmecbányáról származik, amikor a valétamenet az akadémiáról indult, a balekok cigányzene kíséretében vitték a búcsúzók holmijait, a végzősök pedig énekelve, egymást átkarolva búcsúztak a diákévektől, a várostól. A menet most is az egyetemtől indult, ahol a dékánok és a rektor búcsúztató beszédeit követően prof. dr. Fábián Attila rektor kinyitotta az egyetem feldíszített kapuját, és ezzel útjára bocsátotta a három kar végzős hallgatóit. A fiatalok selmeci elődeikhez hasonlóan egymásba karolva, diáknótákat énekelve sétáltak végig Sopron utcáin. Csak a menetet kísérők fáklyáinak fénye világította meg a Tűztorony Hűségkapuját, amikor a Fő térre értek.

– A város és az egyetem egymás nélkül elképzelhetetlenek, sorsuk a viharos huszadik században véglegesen összefonódott, és reményeink szerint ma, a huszonegyedik században is szép jövő előtt áll – fogalmazott dr. Farkas Ciprián polgármester. – Ehhez a sikerhez azonban reális jövőkép kell, hit, elkötelezettség, tehetség és tenni akaró szorgalmas munka. Mindannyiunknak ezért kell munkálkodnunk, hogy városunk mellett itthon és külföldön is elismert, megbecsült, jó hírű egyetemünk lehessen, úgy, mint évszázadokkal korábban. Szeressétek Sopront a távolból is! Isten veletek! Jó szerencsét! Valete!