Spendelné Somogyi Éva családsegítő, de nemcsak a nehéz helyzetbe került családokkal foglalkozik, hanem a kisgyerekes anyukákkal is. Hét évvel ezelőtt találta ki a Boróka klubot, ahol hétről hétre összejönnek babák és anyák (ritkán apukák), együtt énekelnek, mondókáznak, játszanak, közösséget alkotnak.  

– Zala megyéből, Lentiből származom – kezdte Évi. – Főiskolásként kerültem Sopronba, itt végeztem szociálpedagógia szakon. Már akkor is érdekeltek a gyerekek, az óvodák világa, illetve a művészetek. Az volt a vágyam, hogy a művészetet és a segítést valahogy összekössem. Hamar megtapasztaltam, hogy az embereknek mekkora szükségük van a közösségekre, milyen sokat ad az, ha egy közösség tagja vagyok. Éppen ezért is kezdtem el közösséget építeni.

Évi a diploma megszerzése után rögtön a szakmájában helyezkedett el, dolgozott a gyermekotthonban, a támogató szolgálatnál, majd Adél lánya születése után a Család- és Gyermekjóléti Intézetbe tért vissza. Azt már az otthon töltött idő alatt megtapasztalta, hogy milyen fontos az anyaságban is megtalálni a harmóniát. Sokat énekelt és bábozott a kislányának, igyekezett tartalmassá tenni az együtt töltött időt. Aztán ezt folytatta a munkahelyén is.

– 2013-ban megírtuk az első pályázatot a Boróka klub létrehozására – folytatta. – Olyan klubot szerettünk volna teremteni, ahol a közös mesélés, éneklés, bábozás mellett marad idő a beszélgetésre is – akár egy kávé mellett. Vallom, hogy ha az anyuka jól van, akkor a baba is, ezért is lényeges, hogy a mai elmagányosodó világban kapjanak segítséget a nők. Ráadásul Sopronban sok olyan család él, akik távolabbról költöztek ide, így helyben nincs nagyszülői segítségük sem.

A Boróka klub hamar népszerű lett, először kéthetente, majd hetente tartottak foglalkozásokat, a vírushelyzet előtt pedig már heti háromszor jöttek össze az anyukák és gyerekek. Egy-egy ősztől kora nyárig tartó évadban átlagosan 200 család fordul meg a jereváni kis házban. Amikor valaki „kinő” a borókázásból, sokszor akkor sem hagyja el a csoportot, sokan követik évekig a facebook-oldalukat, kérnek és kapnak ott tanácsokat, pár jó szót.

– A közösség életre kelt és építi magát – mondta mosolyogva Évi. – Egyre több segítő szerveződik körénk, olyanok vagyunk, mint egy nagy család, melegséget, szeretetet, biztonságot adunk. A vírushelyzet miatt most online-foglalkozásokat tartunk, úgy érzem, hogy most még fontosabb, hogy ne engedjük el egymás kezét. Próbálok mindig olyan tartalmakkal készülni, amelyek a harmónia, egyensúly megtalálásában segítenek. A foglalkozásokat tudatosan építem fel, mindennek van szakmai alapja, de minden szívből jön. Amikor például énekel az ember, az teljesen felszabadító, akkor nem tud szorongani. Boróka figurája egyébként a kezdetektől velünk van, a kedvességet, a melegséget, a vidámságot szimbolizálja. Remélem, még sokáig tudom mozgatni.