Zoli több mint tíz évet élt a szüleivel és a testvérével Svájcban, az általános iskolát is ott végezte el. Nyolcadik után költöztek vissza Magyarországra. A Berzsenyi Líceum német nemzetiségi osztályába felvételizett, és a kezdeti nehézségek után gyorsan alkalmazkodott az itthoni oktatási rendszerhez. 

– Sokat köszönhettem a rendkívül nyitott és befogadó közösségnek, amelybe kerültem – mesélte vidáman Zoli. – Nyolc év lemaradással kezdtem el a 9. osztályt, ami azért ment viszonylag zökkenőmentesen, mert anyukám magyar nyelvű tankönyvek segítségével korábban is gyakorolta velem az irodalmat és a nyelvtant. Svájcban gyakorlatiasabb és interaktívabb az oktatás, mint itt, újdonság volt számomra például, hogy szinte minden órán sokat kellett jegyzetelni.

Zoli márciusban második helyezést ért el az OKTV német döntőjén, a díj részeként pedig egyhetes németországi utazáson vehet részt. A megmérettetés két fordulóból állt: az iskolai írásbelin országosan ő érte el a legtöbb pontot, így nem volt kérdés, hogy bejut-e a budapesti végső megmérettetésre. A döntő három részből tevődött össze: német népismeretből, irodalomból és szövegértésből. A fiúnak sokat jelentett, hogy mind a vizsgabiztosok, mind a versenyzők rendkívül kedvesek és előzékenyek voltak vele. A jövőbeli terveit illetően elmondta, egyelőre a pszichológia és a jog között vacillál.

– Remélem, a helyzet lehetővé teszi majd, hogy szeptemberben egyetemre mehessek – tette hozzá a fiatalember. – A Bécsi Egyetem pszichológia szakára és jogi karára adtam be a jelentkezési lapomat, de megjelöltem magyarországi felsőoktatási intézményeket is – főként azért, hogy bizonyítsam magamnak, képes vagyok arra, hogy itthon is felvegyenek egy színvonalas képzésre. A pszichológia talán azért áll hozzám közelebb, mint a jog, mert inkább gondolkodom, mint tanulok. Majd kiderül, melyik az én utam.