– Álomszerűen indult 2016 karácsonya – elevenítette fel a két évvel ezelőtt történteket Nagy-Parraghné Preidl Katalin. – 38 hetes várandós kismama voltam, Zalán érkezését január elejére vártuk. Szenteste a párommal ünnepeltünk. December 25-én hajnalban éreztem, hogy megindul a szülés, azonnal rohantunk a kórházba. Talán még az előző napi smink is rajtam volt. Zalán a tervezetthez képest kicsit korábban, de minden gond nélkül megszületett. Varázslatos percek, pillanatok voltak, felfoghatatlanul boldog voltam.

Zalán története azonban nem várt fordulatot vett. A család azóta is hálás a gyógyközpont munkatársainak, orvosainak, hogy időben észrevettek egy rendellenességet.

– Először Győrbe, majd Budapestre kerültünk kórházba. Itt végezték el a szívműtétet – vette át a szólt az édesapa, Nagy-Parragh Kristóf. – Idegőrlő napokat, heteket éltünk át. Ám szerencsére minden jól alakult, Zalán teljesen meggyógyult. Most már egyre huncutabb a kis srác, igazi „stramm csávó” lett belőle! Büszkék is voltunk rá, hogy olyan kis korban is példát mutatott a kitartásból, akaraterőből, a többi kisgyerek közül ő volt a legnyugodtabb és legcsendesebb. Ez a mi szép és meghitt karácsonyi ajándékunk!

Mint megtudtuk, a szülők különösen figyelnek arra, hogy közösen megéljék a karácsonyi várakozást, az ünneplést, s egyúttal külön is válasszák a születésnapot.

– Szenteste együtt lesz család, majd meglátogatjuk a közelben élő nagyszülőket – folytatta Katalin. – A két évvel ezelőtti díszesen csillogó karácsonyfára jól emlékszem; idén is pont úgy fogjuk feldíszíteni, mint ahogy azt két évvel ezelőtt tettük. A december 25. pedig a születésnapról szól. Zalán nagy kedvence a tűzoltó autó, az építőkockák és természetesen az autók. Neki most az a legfontosabb, hogy önfeledten játsszon, ismerje meg a világot. Mi azon vagyunk, hogy mindezt biztosítsuk a számára. Igaz, levelet még nem írtunk a Jézuskának, ugyanakkor a Mikulás üzent nekünk. Jó egészséget, sikereket és kitartást kívánt Zalánnak.

Látogatásunk vége felé Zalán tízóraira egy túró rudit kér, s azt kibontva nekiáll elmajszolni a kisszékében. Az ajtóban búcsúzóul dob felénk még egy huncut kacsintást és egy integetést, de sok ideje nincs ránk, mert várják a játékai, köztük az ilyenkor tél közepén igazán sokat használt motoros fűrész…