A program előtt dr. Kovács András igazgató mutatta be a Csellengők című műsort, ami a mai 14–17 évesek számára már nem ismert. 1994-től előbb a Magyar Televízióban, majd a Dunán futott a riportműsor, amely 2014-ben ért véget. Ötletgazdája és szerkesztője, Incze Zsuzsa az elmúlt öt évben küldetésének érzi, hogy előadásokon adja tovább a Csellengők üzenetét, ezért járja az országot. 

– A Soul Asylum: Runaway Train című száma ihletett meg: az USA-ban milliós nagyságrendű volt már a 90-es években is a gyerekeltűnések száma – mondta Incze Zsuzsa. – Elrabolt csecsemők, kábítószer, kislányok ellen elkövetett nemi erőszak, családi veszekedések – ezek mind kiolvashatók a klipből. Mi van mindezek hátterében? A szülő, a család, a nevelés hiánya… és az egészséges, családon belüli kommunikáció hiánya.

A szerkesztő saját családja példáján mutatta be, hogy sokszor nem elég a „normális” szülői háttér, akik szeretik egymást és gyerekeiket, emellett nem váltak el. Nem igaz, hogy a csonka család nem ad biztonságot, de az sem, hogy a teljes család mindig tökéletes védelmet nyújt. A szerkesztő szülei a háborús nemzedékhez tartoztak, az ő generációjuk összekapaszkodott – de a félelemtől, számukra a legfontosabb az életben maradás kényszere volt. Nekik sem tanították meg a szeretetnyelvet, ezért tartózkodóbbakká váltak, és gyermekeiknek sem tudták ezt átadni. – Ti vagytok azok, akik tizenévesen megtaníthatjátok a szüleiteket arra, hogy a szeretet bizonyságra szorul: jó szóra, érintésre, simogatásra, ölelésre – hangsúlyozta Incze Zsuzsa.