Egyszer régen, nagyon régen élt egy nagymama, aki maga köré gyűjtötte kisunokáit, és véget nem érő saját mesébe kezdett – valahogy így kezdődhetne az a mese, amely arról szólna, hogy Veszpi Gyula miként is kezdett a mesekönyv írásába. A nagymamai indíttatásra kislányát és kisfiát saját maga is a fantáziájából életre keltett mesékkel lepte meg esténként. A történetek akkor is megszülettek az író fejében, amikor gyermekei már kinőttek az esti mesék korszakából. Ezekből lejegyzett néhányat, amelyek eljutottak az ismert mesekritikushoz, Lovász Andreához, aki azonnal „lecsapott” rá. Hogy kicsoda is Főkalóz kapitány?

– Egy végtelenül vicces figura, és a hajó legénységével esett kalandok is tele vannak meglepetésekkel, a kalózok mellett sárkányok, jedi lovagok, tündérek, egy beszélő focilabda és egy zoknibolond polip népesítik be a meséket – árulta el Veszpi Gyula a Pagony Könyvesboltban tartott könyvbemutatón. – A kötet leginkább az öt–tízéves korosztályt célozza meg, bár meséimben szeretem a klasszikus elemeket használni, de a fő szempontom mindig a szórakoztatás. Az a célom, hogy ne a mese elunása miatt aludjon el a gyermek, hanem hogy a nap vége egy jó kis közös kuncogással teljen elalvás előtt. Éppen ezért meséim rövidek, kalandosak, poénosak, a mai gyerkőcök igényeire szabva.