(8.) Szakál Ernővel (1913–2002) a hetvenes évek második felében és a nyolcvanas években rendszeresen találkoztam. A nemzetközileg is jól ismert kőfaragó, szobrász, restaurátor szinte minden jelentős hazai műemléki helyreállításban részt vett (Sopron, Győr, Visegrád, Sárospatak, Siklós, Diósgyőr, Budapest), 1970-ben a Képzőművészeti Főiskolán megszervezte a szobrász–restaurátorképzést. A középkori kőfaragó-mesterség gyakorlatát, elméletét és titkait, azt hiszem, nála senki nem ismerte jobban. Így hát volt miről beszélgetni (részemről mindenekelőtt tájékozódni, interjút készíteni), amikor a Vörösmarty utca 10. alatti lakásukban felkerestem őt. Kedves, halk szavú, festőművész végzettségű felesége, Pausz Ilona (akivel a Római Akadémián ismerkedett meg) mindig az általa főzött ebéddel fogadott, az első fogás általában a finom érzékkel elkészített Újházy tyúkleves volt. Ebéd után, kávézás közben visszavonultunk Szakál Ernő dolgozószobájába, amelynek egyedi hangulatát a könyvek sokasága (a falakon, az asztalokon, a padlón) és a különböző helyreállítási munkáiról készített modellek, szobrok és szobortanulmányok adták.

A személyes találkozásokon kívül telefonon és levelezés formájában tartottuk a kapcsolatot. Ily módon naprakész ismereteim voltak arról, hogy Szakál Ernő éppen mivel foglalkozik, milyen szakmai fórumon tartott előadást, melyik szaklap közölte tanulmányát a legutóbbi restaurálási munkájáról. Egyik levelében (Sopron, 1979. november 22.) a következőket írta az 1974-ben felfedezett budavári szoborlelettel kapcsolatban: „Budapesti utam eredményes volt annyiban, hogy Zolnay Lászlóval – aki egyébként a kis madonnaszobor fejét most fedezte fel – hosszasan elbeszélgetve úgy látom, hogy a „Műhely” teóriám tárgyi adatait kezdi elfogadni, nem beszélve arról, hogy magam is újabb felfedezést tettem az eltemetett torzófejek megbélyegzésével kapcsolatban. Az orrok hiánya nem véletlen törés, hanem szándékos csonkítás! No, de erről majd szóban többet közölhetek.”. Egy később, 1980. október 20-án keltezett levelezőlapon még határozottabban fogalmaz: „Kedves Bandi! Örömmel közlöm, hogy a budavári szobrok rejtélye számomra megoldott. És olyan, mint egy krimi! Már csak néhány támogató adat kell, hogy egészen teljes legyen, de ezek csak kiegészítik és bővítik az indoklást.”.

A rendszeres kapcsolatnak köszönhetően például eseményes jelleggel, friss hírként tudtam beszámolni a megyei lap olvasóinak arról, hogy a magyarországi gótikus műemlékek helyreállítása során elért kiemelkedő eredményeiért a Műemlékvédelem Európa-díjával tüntették ki (1982), hogy A budavári torzók megcsonkításának és eltemetésének jelképrendszere címmel tanulmánya jelent meg a Budapest régiségei című kiadvány új számában.

A kilencvenes évek elejétől, miután távoztam a Kisalföld szerkesztőségéből, évekig egy nagy budapesti kiadó központja és kilenc megyei lap szerkesztősége között ingáztam, kapcsolatunk megritkult, amit azóta is fájlalok. Kapcsolatunkra, sőt barátságunkra (merthogy megtisztelt azzal, hogy barátságába fogadott) évek múltán is jó szívvel és büszkeséggel emlékezem. Az viszont csalódottsággal tölt el, hogy az életművét összefoglaló, A középkori kőfaragó-mesterség műhelytitkai című kéziratának könyv formában vagy egy-egy fejezetének folyóiratban történő megjelentetésében nem sikerült hatékonyan részt vennem. (Folytatjuk.)

Aki mesél a múltról: Kloss Andor 1941-ben született Sopronban. A Széchenyi István reálgimnáziumban érettségizett, majd a debreceni egyetemen magyar–történelem szakon diplomázott. 1966 és 1974 között a soproni Roth erdészeti technikumban volt kollégiumi nevelőtanár. 1974 és 1994 között a Kisalföld munkatársa, 1989 és 1994 között a lap főszerkesztője volt. 1985 és 1989 között az újságírói, szerkesztői munkája mellett a győri Műhely című folyóirat főszerkesztőjeként, 1994 és 1998 között pedig egy budapesti kiadó nyolc megyei napilapjának koordinátoraként dolgozott. 1998 és 2005 között a Tvr-hét lapcsalád főszerkesztője, 2005 és 2012 között kiadója tanácsadója volt. Válogatott jegyzetei, interjúi, tanulmányai több kiadásban is megjelentek. 

Következő rész

Előző rész