Melegszenek a halastavak is
2024. 09. 04. | Laklia-Szilágyi AndreaAz évről évre melegebb időjárás az élet számos területén érezteti hatását. Nem kivételek ezek alól a horgásztavak sem: a felmelegedett vizek az ország...
A faragott kövek, az utcák, meg a terek némán is üzennek, sugallanak, tanítanak. Megmutatják, merre kell menni. Nemcsak a fizikai valónkban kanyarítjuk rajtuk az életünket, de a szellemünkkel is olykor új irányokat veszünk. Tanítanak minket összetartozásra, szeretetre, szépségre. Az életre. Sorozatunk szerzője is sokat tanult a soproni macskaköveket járva…
(4.) Kiváló magyar irodalom tanárom, Bauer Tiborné Weisz Gabriella (1927–1980) révén másodikos gimnazista koromban kapcsolatba kerültem Csatkai Endrével, a Liszt Ferenc Múzeum legendás hírű igazgatójával, aki, részben Bauerné javaslata alapján, maga köré gyűjtötte a városból a humán érdeklődésű fiatalokat. A múzeumban, a Soproni Szemle szerkesztői szobájában vagy az Előkapu 11. alatti lakásában tanítványainak a legkülönbözőbb témakörökről (irodalom, zene, történelem, régészet) rendszeresen tartott előadásokat, magyarázatokkal, értelmezésekkel egybekötött zenehallgatásokat.
Amikor megtudta, hogy nem sikerült a felvételim a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, azt mondta: „Nem kell elkeseredni, egy év múlva ismét megpróbálod, de addig is, hogy el ne felejtsd, amit eddig tanultál, hetente egy alkalommal eljössz hozzám a múzeumba, és átvesszük a magyar és világirodalmat, meg a történelmet.”. Így aztán keddenként (a fatelepen végzett munka után) a délutáni órákban jelentkeztem Endre bácsinál. És valóban! Egy év alatt átvettük a magyar és világirodalmat, meg a történelmet a görög és a római kortól a huszadik századig. Mindig kaptam feladatot, amiről a következő találkozón írásban vagy szóban számot kellett adnom.
A keddi találkozókon derült ki számomra, hogy Endre bácsi igazgatói, kutatói, főszerkesztői tevékenysége, a városi tanácstagi tisztségével járó feladatai mellett milyen nyitottan és mennyire élénk figyelemmel kísérte a 20. századi magyar és világirodalmat. Ő hívta fel a figyelmemet például arra, hogy Ottlik Géza: Iskola a határon és Jorge Semprun: A nagy utazás című regényét mindenképpen el kell olvasnom, mert mindkettő kiemelkedő alkotás. Az előbbivel kapcsolatban utalt Robert Musil Törless iskolaévei című regényére, a tematikus párhuzamokra, a mindkettőre érvényes esztétikai értékgazdagságra. (Folytatjuk)
Aki mesél a múltról: Kloss Andor 1941-ben született Sopronban. A Széchenyi István reálgimnáziumban érettségizett, majd a debreceni egyetemen magyar–történelem szakon diplomázott. 1966 és 1974 között a soproni Roth erdészeti technikumban volt kollégiumi nevelőtanár. 1974 és 1994 között a Kisalföld munkatársa, 1989 és 1994 között a lap főszerkesztője volt. 1985 és 1989 között az újságírói, szerkesztői munkája mellett a győri Műhely című folyóirat főszerkesztőjeként, 1994 és 1998 között pedig egy budapesti kiadó nyolc megyei napilapjának koordinátoraként dolgozott. 1998 és 2005 között a Tvr-hét lapcsalád főszerkesztője, 2005 és 2012 között kiadója tanácsadója volt. Válogatott jegyzetei, interjúi, tanulmányai több kiadásban is megjelentek.
Következő rész
Előző rész
Az évről évre melegebb időjárás az élet számos területén érezteti hatását. Nem kivételek ezek alól a horgásztavak sem: a felmelegedett vizek az ország...
Színes és fekete-fehér fényképek, gyönyörű tájak, érdekes emberek, tükröződő alakok – idén is fotókkal telt meg augusztus utolsó hétvégéjén a Várkerül...