„Büszke vagyok a soproniságomra”
2025. 05. 07. | Köves AndreaSajátos varázs, izgalmas történelem, mesélő műemléki házak, üde erdei környezet: csak néhány azok közül a jellemzők közül, amelyek Sopront idézhetik....
A faragott kövek, az utcák, meg a terek némán is üzennek, sugallanak, tanítanak. Megmutatják, merre kell menni. Nemcsak a fizikai valónkban kanyarítjuk rajtuk az életünket, de a szellemünkkel is olykor új irányokat veszünk. Tanítanak minket összetartozásra, szeretetre, szépségre. Az életre. Sorozatunk szerzője is sokat tanult a soproni macskaköveket járva…
(24.) A váltás persze nem volt könnyű. A korábbiaknál is alaposabban kellett megismernem a soproni és a város környéki közélet folyamatait, finomszerkezetét, intézményeit és vezetőit, az állampárt különböző szintű helyi szervezeteinek funkcionáriusait, s ami a legfontosabb: meg kellett tanulnom világosan, közérthetően fogalmazni, hogy az olvasó valóban azt értse, amit az adott témáról közölni akarok. Bizonyos rituálékat persze be kellett tartani. Például, hogy a Magyarországon tartózkodó szovjet hadsereg „ideiglenesen állomásozik” az országban. Ettől eltekintve (a hetvenes években vagyunk!) szabad volt a pálya a témaválasztásban és a szövegek megformálásában. A helyi hatalmasságok érzékenységét azért ajánlatos volt figyelembe venni, már csak azért is, mert közülük, igaz, csak néhányan felfelé pillantva mindig igyekeztek túlteljesíteni.
Főszerkesztőként Lónyai Sándor megkapta a Magyar Távirati Iroda különböző fokozatú bizalmas jelentéseit és a nyugat-európai sajtó jelentősebb kiadványait, köztük a Spiegel című nyugat-német heti hírmagazint, amit, kérésemre, mindjárt a kezdetekben rendszeresen átadott/ elküldött nekem olvasásra. A Spiegel abban az időben folytatásokban közölte Heinrich Böll, Nobel-díjas író Katerina Blum elvesztett tisztessége című regényét, ami az Axel Springer jobboldali eszmeiségű kiadó kiadásában megjelenő, többmilliós példányszámú bulvárlap, a Bild-Zeitung munkatársainak aljasságait leplezte le regényes formában. A regény egymást követő epizódjait éjszakánként a Torna utca 6. alatti szoba–konyhás lakásunk konyháján olvastam nagy lelkesedéssel és érdeklődéssel. Ha jól emlékszem, később tán recenziót is elkövettem róla a Kisalföldben. Egyébként ennek az irodalmi élménynek még két alkalommal is jelentősége lesz a későbbi életemben.
1974 augusztusában megismertem későbbi feleségemet, a Sopronkövesdről származó dr. Pete Ilonát, aki Győrben, a megyei kórház II. számú belgyógyászatán dolgozott orvosként. 1975. március elsején kötöttünk házasságot.
Már több hónapja soproni tudósítóként dolgoztam, amikor azt kértem Lónyai Sándortól, hogy előbb-utóbb hadd kerüljek a győri szerkesztőségbe, mert a távházassággal járó bonyodalmak (az egyik hétvégén feleségem utazott Győrből Sopronba, a másik hétvégén én utaztam Sopronból Győrbe) egyre több gondot jelentettek. Némi türelmet kért, de végül is 1975 őszén lehetővé tette, hogy Győrbe költözhettem feleségemhez, az adyvárosi panelrengetegbe, a Munkásőr út 60. alá. Ezzel elkezdődtek győri éveim, ami már egy másik, két évtizedig tartó történet.
(Folytatjuk.)
Következő rész
Előző rész
Sajátos varázs, izgalmas történelem, mesélő műemléki házak, üde erdei környezet: csak néhány azok közül a jellemzők közül, amelyek Sopront idézhetik....
Nagy népszerűségnek örvendenek a Tourinform iroda sokszínű tematikus sétái, amelyek nemcsak a turistáknak, hanem a soproniaknak is izgalmas kalandozás...