(23.) Miután befejeztem egyetemi tanulmányaimat, és visszatértem Sopronba, ismét rendszeresen találkoztam Bauer Gabival és Tiborral. Igaz, a hajdani társaságot az élet szétszórta, a találkozókon jobbára már csak én vettem részt. Beszélgetéseink témái ezúttal is főként az irodalom körül forogtak, például friss irodalmi olvasmányélményeinkről, az irodalomértés és -elemzés új módszereiről diskuráltunk. Szóba kerültek aktuális, társadalmi és politikai kérdések, én szinte mindig megemlítettem, hogy mennyire nem érzem magam jól a bőrömben, nagy az elvágyódás bennem. Közben a kerítés túloldalán változatlanul zakatoltak a vonatok, a közeli Smauser kocsmából pedig beszűrődtek a vidám kurjongatások, meg a heves szóváltások hol felerősödő, hol elhalkuló hullámai.

Az egyik találkozásunk alkalmával Tibor azzal fogadott, hogy hirdetés jelent meg a Kisalföldben: a szerkesztőség könyvtárost és archívumkezelőt keres. „Ha a mostani helyzetedben már annyira nem érzed jól magad, változtass, pályázd meg a meghirdetett állást!” – javasolta meggyőző hangon. Így is tettem, rövid szakmai életrajzomat elküldtem a szerkesztőség címére. Meglepetésemre Lónyai Sándor, a lap főszerkesztője gyorsan válaszolt, és személyes találkozót javasolt a soproni fiókszerkesztőségben, az Előkapu 11. alatt. A találkozón elmondta, igaz, hogy könyvtárost meg archívumkezelőt keresnek, de szükségük van újságíróra is. Látva életrajzomat, úgy gondolja, nincs akadálya annak, hogy újságíróként, kezdetben soproni tudósítóként alkalmazzon. Én röviden vázoltam az életkörülményeimet, és azt mondtam, az ajánlatot csak akkor tudom elfogadni, ha segít abban, hogy akár csak egy kisméretű lakáshoz jussak, ahol méltó körülmények között élhetek. Megígérte, hogy az ügyben a megfelelő fórumokon lépéseket tesz. Hozzátette még: „Ahogyan látom, magának már rengeteg vizsgája van, úgyhogy a Magyar Újságíró Szövetség iskolájánál kezdeményezem, hogy ne kelljen elvégeznie az alkalmazásához egyébként kötelező szakmai tanulmányokat és vizsgákat.”. Lónyai Sándor mindkét ígéretét betartotta! Mentesültem a szakmai tanulmányoktól és vizsgáktól, 1974 őszén pedig, miután baráti és rokoni kölcsönök segítségével kifizettem a lakás megszerzéséhez szükséges összegeket, beköltöztem anyámmal az épülő új lakótelep (a később Jerevánról elnevezett lakótelep) első utcájába, a Tó utca 3. alá, egy másfél szobás lakásba.

Így hát nem könyvtáros és archívumkezelői, hanem újságírói státuszban soproni tudósítóként kerültem 1974. február 16-ával a Kisalföld szerkesztőségéhez. Munkahelyem ettől kezdve az Előkapu 11. alatti épület földszintjén berendezett fiókszerkesztőség volt. Udvardi Gyöngyi kolléganőmmel innen küldtük írásainkat a győri, központi szerkesztőségbe. (Folytatjuk.)

Aki a múltról mesél: Kloss Andor 1941-ben született Sopronban. A Széchenyi István reálgimnáziumban érettségizett, majd a debreceni egyetemen magyar–történelem szakon diplomázott. 1966 és 1974 között a soproni Roth erdészeti technikumban volt kollégiumi nevelőtanár. 1974 és 1994 között a Kisalföld munkatársa, 1989 és 1994 között a lap főszerkesztője volt. 1985 és 1989 között az újságírói, szerkesztői munkája mellett a győri Műhely című folyóirat főszerkesztőjeként, 1994 és 1998 között pedig egy budapesti kiadó nyolc megyei napilapjának koordinátoraként dolgozott. 1998 és 2005 között a Tvr-hét lapcsalád főszerkesztője, 2005 és 2012 között kiadója tanácsadója volt. Válogatott jegyzetei, interjúi, tanulmányai több kiadásban is megjelentek.

Következő rész

Előző rész