Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Visszapillantás alkonyatkor – 20.

Soproni évek: Dr. Kloss Andor önéletrajzi feljegyzései

Visszapillantás alkonyatkor – 20.

| Panoráma

A faragott kövek, az utcák, meg a terek némán is üzennek, sugallanak, tanítanak. Megmutatják, merre kell menni. Nemcsak a fizikai valónkban kanyarítjuk rajtuk az életünket, de a szellemünkkel is olykor új irányokat veszünk. Tanítanak minket összetartozásra, szeretetre, szépségre. Az életre. Sorozatunk szerzője is sokat tanult a soproni macskaköveket járva…

(20.) Az iskola Szent György utcai épülete (a dómtemplom tőszomszédságában) a 2. világháború előtt a bencés rend tulajdonában volt, és a bencés főgimnáziumnak adott otthont. Itt (és a pannonhalmi bencés gimnáziumban) tanult két unokabátyám, Büki (Kloss) Károly és Büki (Kloss) Zoltán is. Károly (a későbbi páter Gabriel) belépett a bencés rendbe, ösztöndíjjal Rómában tanult, majd 1945 után ott is maradt, és a Szent Anselmusról elnevezett pápai egyetemen, és szerte a világon nyugdíjazásáig filozófiát tanított. Zoltán, mint a családi legendáriumokból tudom, nehezen viselte az egyházi neveléssel járó fegyelmet és zártságot, nem véletlen, hogy 1945 után Amerikába távozott, és ott festőművészként szerzett magának tisztes hírnevet.

Az egyházi rendeket 1950-ben feloszlatták, akkor kapta meg az épületet az országos beiskolázású Roth Gyula Erdészeti Technikum, ami aztán hamarosan a középfokú erdészképzés egyik meghatározó intézménye lett az országban. Nem véletlenül! Az alapító, tankönyv- és jegyzetíró tanárok olyan kiváló szakemberek voltak, mint Firbás Oszkár, Kondor Antal, Jereb Ottó, Gaál István, Brandisz Márton, hogy közülük csak néhányat említsek. Azokat, akikkel közvetlen kollegiális vagy éppen baráti viszonyba kerültem. Az iskola igazgatója a távolságtartó (velem szemben mindenképpen), hűvös modorú Tuskó László volt, aki a vörösfenyő fajtáinak kutatásával ért el kandidátusi fokozatot, hazai és nemzetközi elismerést.

A fentebb jelzett nehézségek ellenére a rendelkezésemre álló napi szabad, de főként éjszakai órákban folytattam Franz Kafka életével és életművével kapcsolatos kutatásomat, a hozzá kapcsolódó hazai és nemzetközi szakirodalom tanulmányozását. Témavezetőmmel, Barta János professzorral folyamatos levelezésben álltam, időnként Debrecenbe utaztam személyes konzultációra, írtam a készülő disszertáció fejezeteit. A sok gátló körülmény ellenére négy év kínkeserves munkájával eljutottam odáig, hogy 1970-ben letehettem a doktori vizsgát. Szerettem volna továbblépni, a megkezdett témát kiszélesítve a Monarchia 19. század végi és 20. század eleji művészeti fellendülésével, társadalmi okaival foglalkozni, ám hamarosan be kellett látnom, hogy ehhez, az ország akkori zártsága miatt, a körülmények rendkívül kedvezőtlenek. Hiába volt közel Bécs, lehetetlen volt hosszabb-rövidebb időre kiutazni és a témával kapcsolatban kutatást folytatni, kapcsolatokat kiépíteni. Minden igyekezetem ellenére sem sikerült külföldi ösztöndíjat szereznem. Közben bizalmas információból megtudtam, Magyarországnak a világ több országa, intézménye, alapítványa számos ösztöndíj-lehetőséget kínált fel, de ebből politikai okok miatt csak keveset fogadtak el. (Folytatjuk.)



Aki a múltról mesél: Kloss Andor 1941-ben született Sopronban. A Széchenyi István reálgimnáziumban érettségizett, majd a debreceni egyetemen magyar–történelem szakon diplomázott. 1966 és 1974 között a soproni Roth erdészeti technikumban volt kollégiumi nevelőtanár. 1974 és 1994 között a Kisalföld munkatársa, 1989 és 1994 között a lap főszerkesztője volt. 1985 és 1989 között az újságírói, szerkesztői munkája mellett a győri Műhely című folyóirat főszerkesztőjeként, 1994 és 1998 között pedig egy budapesti kiadó nyolc megyei napilapjának koordinátoraként dolgozott. 1998 és 2005 között a Tvr-hét lapcsalád főszerkesztője, 2005 és 2012 között kiadója tanácsadója volt. Válogatott jegyzetei, interjúi, tanulmányai több kiadásban is megjelentek. 

Következő rész

Előző rész


Kapcsolódó cikkek